2009. július 6., hétfő

0000

Csak írnom kell...
írok, írok és írok.

Végkövetkeztetés:

bármi történt vagy történjen is,


szeretlek.

Nem tudom visszatartani.
Nem tudom megváltoztatni.

Szeretlek.
Sajnálom.
Kérlek, bocsáss meg.
Köszönöm.

Elfogadom, hogy nem tudlak megváltoztatni. Bármennyire fáj is, elfogadom, hogy ez a döntésed. Még akkor is ha az én döntésem nem ez lenne. Elfogadom, hogy szabadságodban áll más utat választani. Elfogadom, hogy boldogabb tudsz lenni nélkülem.
Elfogadom, hogy eddig mehettünk együtt az úton. És tökéletes volt. Köszönöm.
Elfogadom, hogy mindketten a tőlünk telhető legjobbat adtuk minden pillanatban.
Elfogadom, hogy új fejezet nyílik az életemben. Ha könnyek között is, de elfogadom, hogy le kell zárnom egy régit.

Menj békével.
Elengedlek, szeretettel.


***

Nagyra értékelem és szeretem magam, amiért...
...az vagyok, aki valójában vagyok. Ugyanaz a lélek, akire emlékszem még gyerekkoromból: tiszta, reményteli, bizakodó, naiv, örömteli, energikus, kedves, szeretetteljes, szenvedélyes (-igen, néha hisztis), alkotó, teremtő, játékos, jó, odaadó, önzetlen, nyitott, ragyogó.
Szőke. Nagyon világos.

Nincsenek megjegyzések: