Te jó ég, már július van...! Az idő megállás nélkül rohan, csak rohan. ..
...hát szóval tegnap lebringáztunk a tengerpartra, és életünk egyik legkülönösebb élménye várt ránk odalent... Úgy körülbelül 25 fok, erős szél, és köd. Két- háromszáz méter látótávolság. Sok időmbe és elszántságomba került rábeszélnem Adrit, hogy velem jöjjön, de nem bánta meg!
Aztán rögvest még egy váratlan élmény: a suli egyik biciklijét, amivel odamentünk, ellopták. Lába kélt. Most mindaz,a mit eddig hittem Dániáról megkérdőjeleződik bennem... Szóval egy hely sincs a világon, ahol igazán megbízhatnál az emberekben.
Bár ez üdülőváros volt. A bringa meg kis butus piros női bringa. Nem volt rossz, de azért én biztos nem loptam volna el... meg különben is. Hogy lehet valaki ilyen 
szívtelen?...így aztán telefonálnunk kellett, hogy valaki jöjjön értünk. Aztán
egy
óra
várakozás. Addigra kisütött a Nap szerencsére.
Aztán Zsófi jött is Piáék kocsijával, betuszkoltuk a maradék biciklit, kivergődtünk a kisteljesítménnyel a homokról, és aztán már minden sínen volt.Hazaértem, és aláírtam életem első modell-szerződését. Az előző heti munkám miatt kellett aláírnunk, arról szól, hogy beleegyezésem nélkül nem használhatják a képeket semmi nyilvánosra, mert ez csak oktatás volt, amiben ők részt vettek, én meg csak kellék voltam ebben.
Meg túl keveset is fizettek ahhoz, hogy használhassák.
És még egy dolog van, ami tegnap szöget ütött a fejembe. Pár nappal ezelőtt hosszasan beszélgettünk Kristinával, egy nagyon jófej, szeretni való litván lánnyal, arról, hogy ő tetováltatni akar, de a legtöbb litván, "az idősebbek", olyan konzervatív, zárkózott és negatív, és hogy az a beszélgetés hangzott el Kristina és édesanyja egyik ismerőse között, aki véletlen tudomást szerzett az ügyről, hogy Kristina minek akar tetkót, mert húsz év múlva mihez fog kezdeni vala, ne is beszéljünk a 30-ról, és hogy látott-e már olyan 60 évest, aki nem szégyellte a tetekóját, ah volt neki, vagy egyáltalán látott-e már normális, dolgozó negyvenes meglett nőt tetoválással. És erre Kristina azt mondta, hogy elképzelheti, hogy igen. Természetesen nem litvániában, de nanáhogy.
Erre tegnap reggel, amint Susanna, az egyik adminisztrátor, ügyintéző néni, aki itt a suli irodájában dolgozik, és nagyon fontos és felelősségteljes, átsétált az udvaron, és meglepve vettem észre, hogy van egy tetkója a lapockája fölött. És akkor gondoltam, hogy nah, Dánia. Meg hogy ennyit a tetkóról és a régi szteretotípiáról, mely szerint tetkót normális felelősségteljes ember nem vállal büszkén.
Csak érdekesség. Gondoltam, leírom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése