Day 177.

I respect and accept and love every living being.

I approach every situation from a win-win perspective.

...but now there's a loose-loose perspektive... as I see, feel, and know.
I am sad.

Sad
sad
sad

Lonesome.
Cold.
Alone.
Abandoned.
Betrayed.
My poor heart is broken.
My eyes turned black.
Keep on the rack...
Getting thinner, smaller, grayer.
Blurred by desire. Desire that causes suffering.

May I be able tomorrow to stop desiring and embarace sunshine

instead of you or your memory.

Your picture which I never had. Neither in 2D nor in my mind.

You were just true.

And I'm a fool.

But how ever foolish I may be, I must not judge me, I must love me
as I am the perfection of life
and I am magnificence in human form.
Even when I am sad or angry. Because I like to play. Because that is why I'm here.
I am the perfection of life. I am love. I am welth. I am abundance.
I am grateful to be me.

***

Mikor reménytelenséget és fájdalmat találsz, próbálj meg haragra gerjedni. Mikor már haragot érzel, abból erőt meríthetsz. Mikor ebből már elég erőt merítettél, frusztráltnak érzed magad, és akkor azt mondod magadnak, ezt a frusztráltságot én jó okkal és céllal érzem. Mert az biztos, hogy sokkal de sokkal jobb, mint a harag, amit ezelőtt éreztem. Aztán a frusztráltság közepette találj reményt. Ha találtál reményt, akkor nemsokára hitet is fogsz találni, és ha hiszel, akkor elkezdhetsz szeretni, és ha szeretetet és örömöt érzel, akkor boldog vagy, és ha boldog vagy, akkor jársz az úton.
Mit tenne most a szeretet?...
Mit mond a szíved?


Szeretlek.
Igazán, teljes szívemből szeretlek.
Azért, aki vagy, mert az élet tökéletessége vagy.
I love you, I really do.
You are magnificence in human form.