EXPRESSING the love in our hearts, let us go out into the world as the beautiful divine beings that we are... with acts of kindness and service... and let us be grateful to all those who wish to dance with us but also accept with a generous heart those who are not able, for reasons best known to themselves, to join us in our dance and love them unconditionally and hold them in our hearts as they go their own way!!!
Affirmáció július 6.-ra hétfőre
Elfogadom, hogy nem tudom megváltoztatni az embereket... és a boldogtalanságom abból fakad, hogy nem fogadom el az embereket, ahogy vannak. Meg kell engednem az embereknek, hogy szabadon követhessék a saját ösvényüket, és hogyha táncolnak velem, az nagyszerű. De az is ugyanilyen nagyszerű, ha egy másik utat választanak.
Az, hogy szeretünk, nem kéne, hogy boldogtalanná tegyen minket... Az, hogy szeretünk, nem kéne, hogy fájjon.
De fáj. És boldogtalanná tesz.
És sok esetben a szeretés nem egyenlő a boldogsággal, mert akaratunkat akarjuk kivetni, kontrollálni vagy megváltoztatni azokat, akikkel szeretetteljes kapcsolatot szeretnénk.
Ez igaz lehet bensőséges, romantikus kapcsolatokra, barátságra, vagy a saját családunkra. Oly sok küzdelemnek és szívszakadásnak oka, hogy nagyon dühösek leszünk azokra, akikkel bensőségesen megosztjuk az életünket.
És a düh gyakran abból fakad, hogy erőtlennek érezzük magunkat. Erőtlennek érezzük magunkat, amikor nem tudjuk befolyásolni, kontrollálni vagy levenni a lábáról azt, aki közel áll hozzánk, bármennyire is szeretnénk.
Az igazság az, hogy nem kényszeríthetjük rá az emberekre a változást.
Az igazság az, hogy senkit sem kényszeríthetünk, hogy bármit is csináljon.
Épp azzal büntetjük magunkat, hogyha nem fogadjuk el, hogy ez és ez a személy így és így gondolkodik és így és így cselekszik.
Lármázunk és dühöngünk és kihajigáljuk a járókából a játékainkat, mert nem tudjuk magunkkal rángatni szintén rúgkapáló és sikítozó partnerünket vagy barátunkat a saját valóságunkba.
El kell hogy fogadjuk, hogy minden lélek a saját útját választja az önfelfedezéshez... minden emberi lénynek van választása, hogy melyik utat járja.
El kell hogy fogadjuk, hogy minden lélek megengedi, hogy az emberi személyiség a meghatározott időben hagyja el a bolygót...
És neked és nekem nincs kontrollunk a cél és az utazás felett amiről egy másik spirituális lény döntött... még ha néha szeretnénk is irányítani a mozgását, akár egy marionett-bábut.
Olyan sok ember marad boldogtalan kapcsolatokban, mert azt hiszik, át tudják változtatni partnerüket álmaik partnerévé, aki a másik felük lehet.
De az az igazság, hogy nem tudjuk megváltoztatni az embereket. És hacsak nem tudjuk megváltoztatni egy másik személyhez való hozzáálásunkat és elfogadni azt, amit ajánlani tudnak nekünk, akkor boldogtalan életre kárhoztatjuk magunkat abban a heltelen feltételezésben élve, hogy át tudjuk gyúrni őket álmaink személyévé.
De akit meg tudunk változtatni, az önmagunk.
És az igazság az, hogy ha megváltoztatjuk magunkat, akkor békét és harmóniát vihetünk a környezetünkbe. De nem legyezhetünk egy varázspálcával változásunk közepette, és nem várhatjuk el másoktól, hogy velünk játsszanak.
Az emberek oly gyakran illogikusak, irracionálisak, és pokolian ragaszkodnak a saját ösvényükhöz... ez szabadságukban áll, és ez az ő választásuk. És képesnek kell lennünk megengedni az embereknek, hogy továbbmenjenek tőlünk, mert ha nem így teszünk, az börtönt teremthet nekünk és neki egyaránt.
Boldogságunk nem abból fakad, hogy úgy szeretjük az emberket, amilyennek mi szeretnénk őket látni, hanem abból, hogy ha úgy szeretjük őket, ahogy vannak.
És hogyha a társunk boldogabb tud lenni nélkülünk, akkor hosszútávon örülhetünk, hogy elengedjük őt, szabaddá téve ezzel, és magunkat is megszabadítv a további fájdalomtól.
Az nem hiba és nem is a világ vége, ha egy kapcsolat véget ér, vagy más formát ölt. ...csak észre kell vennünk, hogy kinőttük az eddigi helyet.
Néha egészségesebb véget vetni egy kapcsolatnak, HA netán megszűnt bensőséges és közeli lenni... minden tisztelettel és jókívánságokkal.
Az életben a frusztációnk abból adódik, hogy nem fogadjuk el: AMI VAN, AZ VAN. Nem csinálahtunk fából vaskarikát, mert az fa.
Ugyanígy nem változtathatunk egy személyt lélektársunkká, ha egyszer ő ragaszkodik ahhoz, hogy egy bizonyos típusú személy legyen, akkor is, ha nem gondolkodik, ha önző, ha önmaga megszállottja.
Piedesztálra állíthatjuk az embereket, látva, kik lehetnének.
De amikor meglátjuk, ők milyenek akarnak lenni, akkor gyorsan leeshetnek onnan.
De mi magunk lehetünk a változás, amit látni akarunk a világban, szeretetteljes viselkedéssel és saját részvétünkkel... de ettől még nincs jogunk, hogy ezt a változást rákényszerítsük azokra, akik nem akarnak velünk táncolni.
Nagyon-nagyon sok ember van, aki akar.
Szeretlek.
X.
***
Ps: What if you wouldn't have to earn money to live the life of your dreams? Just imagine for a sec. And if you wouldn't have to earn money, than you wouldn't have to learn to earn money, and you wouldn't have to be worried or afraid of anything, than you wouldn't have to go anywhere, but better: you certainly could go anywhere anytime - what would you do? Would you dance with me? Or still you would not hold my hands anymore? Would you let me walk by your side? Would you walk with me for a little longer? Or still you would want to be alone, apart from me? Still you would leave me? Because if you would still leave me, I can be sure you don't want me in your life. But if you would stand by me, let me love you - than I ask: what's the difference? You ARE FREE to make the choice what your heart whispers. No matter what is "out there"...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése