A kertünkben már lehullottak a bordó almák a fákról, csak egy-két árva, fonnyadt példány fityeg még az ágakon. Piroslik a csipkebogyó, barnás levelek tarkítják a zöldet alant. Határozottan ősz szag van, még sokkal inkább, mint Pesten. A macskák kint ülnek velem a napon, nézegetnek, mint ismeretlen jövevényt – hisz azalatt nőttek fel, míg én nem voltam itthon. Drága jó anyukám almáspitét süt, száll a fahéj és a sülő tészta illata, frissen préselt almalevet szürcsölök.
Közben olyan szarul vagyok, hogy el se tudom mondani – és már nem is érdemes, már nem érdekes számomra kifejezni ezeket a testi-lelki tüneteket. Ami nem öl meg, az erősebbé tesz, elég ennyi hozzá.
Viszont olvastam egy kis pszichológiát. Bár az emberket nem lehet általánosítani, mégis, ebben valami igazság kell legyen: azok a gyerekek, akik nem kaptak elég figyelmet gyerekkorukban, vagy fejlődésük egyes szakaszaiban, esetleg a szüleik a figyelem pótlásaként anyagilag mindent megadtak nekik, (közben ilyenkor a gyermek megszokja, hogy mindet megkap, de valójában) ürességet élnek át, és később sem tudnak kötődni, vagy nehézzé válik számukra a kötődés.
És akkor jöhetnek még ehhez az egyéb tudati/fejlődési minták az egyes személyt és családját illetően, csakráknak megfeleltetve, vagy anélkül. Van, akinek a családja jól érzi magát az anyagi szinten, anyagi világban él és rendszerezi magát, nem igazán foglalkoztatják a szellemi értékek, a lelki fejlődés, ám ha egy ilyen család gyermeke fogékony a szellemi dolgok iránt, nehéz lehet neki ezt a kettőt összeegyeztetni. Nehéz lehet a választás. Nehéz lehet a saját irányt megtalálni.
A párkapcsolataink pedig hatással vannak ránk, formálnak, sokszor tanítanak, fejlesztenek minket. Például a személyiségfejlődés (ami életfogytig tart) első felében, (ami ennek megfelelően a fiatal kor, életünk első fele,) tudattalanul választhatunk bizonyos partnereket. Például lehet, hogy olyat választunk, akinek a családjának ugyanolyan az értékrendje, mint a mi családunknak, nagyjából ugyanolyan mintákat hordozunk, és akkor nincs feszültség, de ekkor nincs személyiségefejlődés sem olyan nagy mértékben, mint ha tőlünk különböző mintákkal rendelkező partnereket választunk. Ezek a kapcsolatok szenvedéssel járnak, fájdalmasak, de a személyiségünk ugrásszerűen fejlődik miattuk. Hiánypótló, kiegészítő, tanító jellegű, ha olyan párt választunk, akinek ellentétes, vagy legalábbis más mintái vannak a családjából, és ilyenkor ettől a partnertől kapjuk meg azokat a támpilléreket, amiket a családunkban nem, vagy nem teljes egészében kaptunk meg.
Köszönöm, hogy megoszthattam.
Viszlát.
Szeretlek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése