Szeretni magunkat 1.

Nem adok magyarázatot - gondoltam.
Azt csinálok, amit akarok és senkinek nem tartozom magyarázattal.
Magamnak azért mégiscsak.
Néha kell az öntömjénezés - elmerülni önnön nagyságunkban, mondhatnám némileg viccesen. Ha józanul nézem: igenis kell.
Ha másképp nem megy, ha ez az egyetlen módja, hogy meggyőzzem magam arról, hogy értékes vagyok - hát rajta. Talán eljön majd az idő, amikor nem lesz ilyesmikre szükségem ahhoz, hogy bízzam az értékességemben, de most még van. És ha ez van - ez van.
Hogy kívülről ez visszatetsző lehet? - Ez is csak az én ítéletem.
Sokan csinálják. És elítélem őket? Nem. Semmi bajom velük. Azt gondolom: ha ettől neki jó, hét csinálja, a világ szegényebb nem lesz ettől, az biztos.

A legmeglepőbb azonban, hogy a világ semmitől nem lesz szegényebb. Vagyis bármitől - valóban, jól meggondoltam, bármitől - gazdagabb lesz. (Mert minden úgy van jól, ahogy van, és amit a mai emberiség teremt: együtt teremtjük, magunknak, mindannyian benne vagyunk, a felelősség a miénk, és semmi sem jó vagy rossz. A dolgok csak vannak.) Csak ezt mindig elfelejtem.
És ezért azt gondolom, valami különlegeset és értékeset kell adni, teremteni, alkotni ahhoz, hogy elfogadható és értékes legyek - pedig az bőven sok, és talán a lehető legtöbb, ha az ember szimplán Önmaga tud lenni. Sokszor ez is elég nehéz, és hosszú tanulóút, mire képesek leszünk rá.
Ha erre mindig emlékeznénk, nem lenne szükség arra, hogy időnként csodáljuk magunkat. Hogy megpróbáljuk kívülről, távolabbról, feljebbről látni magunkat, méghozzá egy jóra-szépre fókuszáló szemmel. Vagy egy teljesen, gyökeresen MÁS szemszögből, mint addig. Hogy értelmet adjunk a saját életünknek. Hogy elfogadjuk, hogy nincs más, csak mi vagyunk magunknak. És hogy ha ez az alap megvan, ha megváltottuk magunkat, akkor tudunk elkezdeni megváltani másokat. Akkor tudunk hitelesek lenni. Mert nem a szavak tanítanak, hanem az életek. Nem a szavaimtól leszek hiteles, hanem attól, hogy ha működik az életem, ha én magam jól működöm. Ha bort iszom és bort prédikálok. Vagy ha vizet, akkor vizet. Mindegy.
Eddigi életem legnagyobb és mindent elsöprő tanulsága, hogy minden ott kezdődik, hogy az ember szeresse és ismerje önmagát.
Ez az élet értelméről jutott eszembe.
Az élet értelme nem ez, de itt kezdődik minden. És ha ezt már tudjuk - szeretni önmagunkat - az az élet megoldásának és élhetővé tételének ötven - ha nem több - százaléka.

Köszönöm, hogy megoszthattam.

Viszlát.

Szeretlek.