Day 10.

Tegnap feltettem a kérdést, és ma megkaptam a választ. És bennem volt, ahogy midnen válasz bennem van. A mai nap a bizonyíték.

Obamát ma avatják elnökké. Ezért ma megnéztük Martin Luther King beszédét arról, hogy az Amerikai Egyesült Államokban a feketéknek ugyanolyan jogok járnak, mint a fehéreknek.
Aztán zene órám volt. A téma pedig: Zene és politika. És megnéztünk egy csomó zenét a You Tobe-on, amik politikai üzeneteket hordoztak explicict vagy kevésbé explicit módon.
Arnes mesélt egy csomó érdekes dolgot erről a témáról a zenék kapcsán, és azt mondta, ez a három órás tanegység, aminek az első részén ma voltam, arra fog szolgálni, hogy gondolkodjunk a zenéről, mert az nagyon nem szokásos, mégis nagyon sokat kaphat az ember tőle, ha ezt teszi - inspirációt, rálátást, mélyebb megértést arról, hogy hogyan működik a zene, és miért működik; mi működik és mi nem...
És akkor találtam... valamit... nehéz szavakba önteni.

Végigbőgtem a videót, mert a zene, és a szöveg üzenete is mind olyan, amilyen én vagyok. Ez minden, amire vágyom. Egy jobb világra, ahol béke van, ahol igazság van, ahol szeretet van, és ahol egyenlőség van.
És ez a zene mindezt megtestesíti számomra, és a zenét is akarom. Ezt a töltöttséget. Minden benne van! Teljesen, minden porcikája mindegyik zenésznek, minden rezdülése, az egész lelkük, és az akkordok olyan helyeket érintenek bennem, amikkel dolgozni akarok. Én is ilyen zenét szeretnék csinálni egyszer és ennyi puha erőt beletenni, ennyi energiát...
És ez az egész érzés-zuhatag kitört belőlem. Hogy jó helyen vagyok, jó időben. Itt a helyem, ezt kell csinálnom, és igen, a Zenét akarom, ezt akarom, és most már tudom, a célom felé vezet. A lelkek felé, és meg tudja változtatni a világot.
Most már csak hinnem kell magamban, a gátlásaimat kell valahogy félre tennem, lazítanom kell.

Thank you, Marvin Gayne.
Thank you, Arnes.
Thank you, Vrå Hojskole.
Thank you, Good Faith.
Thank you, Mom.
Thank you, Dad.
Thank you, Friends.
Thank you, World.
Thank you, Being.
Thank you, Love.
Thank You.
Thank Me.



Arnes mesélte:
ez a dal azután íródott, hogy Martin Luther Kinget meggyilkolták. Amíg élt, buzdította az afro-amerikaiakat, hogy harcoljanak a jogaikért, de békés eszközökkel, és hogy ne lázadjanak, ne legyenek ostobák. Aztán amikor megölték, volt egy lázadás, és ezt a dalt azután közvetlenül írta Marvin Gaye. És arról szól, röviden-tömören, hogy mi folyik itt, és hogy mikor kezdenek már el az emberek "összejönni", jóban lenni egymással (bőrszínre való tekintet nélkül). És a videóban falakra írt bandaneveket is mutogatnak - így hívja fel a figyelmet a bandaháborúk, klánok helytelenségére. Egyébként a "Black Panthers" avagy Fekete Párducok nevű banda rendes katonai egységgé növesztette magát a fent említett jogokért harcolós időkben...Nos, King sem, és James Brown sem helyeselte ezt - bár James nem volt éppen egy szent; otthon verte a feleségét..., de azért jó srác....