2009. január 13., kedd

Day 3.

...egyre erősödik a gyanúnk, hovatovább már nem puszta gyanú, hogy ebben a suliban két vonal van. Egy normál művészeti, és egy tanulásban akadályoztatottak. És ezt a két csoportot teljesen egymásba próbálják integrálni. Na most ez nagyon szép, és kedves, és tiszteletre méltó. Csak nekem picit fura. Mert egyszerűen még kommunikálni is nehéz velük. És figyelnem kell, hogy nehogy túl hangosan beszéljek hozzájuk...de hát ha egyszer nem érti, amit mondok?! De különben egyik másik nagyon aranyos. Aztán van köztük olyan is, aki tényleg fogyatékos. De jó, mert legalább megtanuljuk, hogy pont ugyanúgy kell viselkedni velük, mint a normálisokkal...csak nem tudom, ők ezt értékelik-e, de persze ez mindegy is.
...azért furcsa.

Ma igazán élvezetes napom volt.
Délelőtt megtudtam egyet s mást az itteni kormányról, és hogy az iskola igazgatója miként látja a helyzetet. Kicsit rasszistásodik szerinte a kormány, és nem helyes, hogy olyan törvényeket hoznak, ami által az egyén (bár nem dán egyén) jogai sérülhetnek. (Olyan törvényt hoztak ugyanis, hogy aki arab, és bárki meggyanúsítja, hogy terrorista (mondjuk én), akkor a rendőrség szó nélkül kiutasíthatja őt Dániából...) Soren ezt nagyon nem helyesli. Meg még mást is mondott, amit nem értettem teljesen, valamit az orvosokról és a szolidaritásról, csak néha nehéz a dán akcentusú angolját érteni - de nem volt pozitív a dolog, és azzal zárta a prezentációt, hogy köszönjük meg az Istennek, hogy egyáltalán van Volkshojskole, és hogy azzal zárná a mondókáját, amivel a királynő szokta minden egyes sziveszterkor: God save Denmark. Pedig én azt hiszem, nagyon jó emberek a dánok...egyszerűen olyan a kultúrájuk, a nevelésük... Itt ülök a közösségi helyiségben a csajokkal (két magyar, egy lett és egy litván) és éppen arról beszélnek a nemmagyarok, akik eddig éltek au pairként dán családokkal, és azt mondják, amit én is tapasztalok, hogy a dánok nagyon kedves, melegszívű, törődő, gondoskodó emberek, és rengeteg pénzük van, és így ezt meg is tehetik. És meg is teszik hálistennek.
És az a krízis, ami Magyarországon van, egészen hasonló ahhoz, ami Lettországban és Litvániában is van. És most azt mondják a dánok, itt is kezdődik, de állítólag ezt Dél-Dániában lehet inkább érezni, északon nem annyira...

Aztán mindenkiről készült portré bohóchaj nélkül, és bohóchajjal meg piros orral is. Azok a képek már kint vannak az étkező falán.

Aztán házanként alkottunk egy-egy csoportot, és minden háznyi csoport kapott egy egy kép-címet, aminek a koncepcióját ki kellett találnunk, és aztán azt egy képként elképzelnünk, beállnunk, és valamelyik fotótanár lefotózta.
Mi azt katuk, hogy Jézus születése. És igen jó képet sikerült összehoznunk. Nagyon absztrakt, nagyon érdekes, és nagyon szokatlan, nem az, ami erről elsőre eszébe jutna az embernek...
Ez nagyon klassz, kreítív és vicces elfoglaltság volt. Sokat nevettük.
Például az nagyon vidám volt, amikor a lett lány, Laura, megpróbálta elmagyarázni San-nak, a grönlandi lánynak, aki se angolul, se dánul nem nagyon tud, csak grönlandiul, hogy hogyan helyezkedjen el. Nem értette. Erre Laura egyszerűsített: Your this (ezen a ponton a lány valamelyik testrészére mutatott) here. (És odatette.)

Aztán megbeszéltük a takarítási rendet, aztán vacsoráztunk.

Nos, a kaja, egyszerűen fejedelmi. Merőkanállal lehet merni a koktélrákot és a tonhalkrémet, aminek a tetején kaviár van. És remek saláták vannak hozzá két féle öntettel, és hozzá még krumpli-sajt krokett-szerű valami, csak laposabb, meg szárított paradicsomos hideg tészta, kusz-kusz, cékla, több féle gyümölcs, hideg tejfölös krumplisaláta, két féle házi kenyér, házi répás zsemle, sajt, oldalas, és valami tojásos gazdag omlett szerű, színes torta kinézetű meleg étel. Svédasztal. Vagyis dánasztal.

Esti beszélgetőparti témái: az értelmileg visszamardottak, a tanulásban akadályozottak, az oroszok és lettország és litvánia viszonya...gazdaság.
De jól érezzük magunkat. Együtt. Itt.

Jó éjt, világ.
Szeretlek.

Nincsenek megjegyzések: