2009. január 12., hétfő

Day 2.

Még mindig nem aludtam ki magam.
A kaja még mindig zseniális. Ma citromágyon sütőben sült lazac volt az ebéd zöldségkörettel és krumplival. Mmmmmm.
Az emberek még mindig nagyon jófejek. Persze vannak, akik egyáltalán nem kommunikatívak...és vannak, akik gyanúsak. Az a gyanúm, hogy szellemileg kicsit visszamaradottak is vannak itt...nos, ez érdekes.
A fotólabor hatalmas és nagyon pöpec.
A többi tárgyról nem tudok semmit.
A héten megyünk a tengerpartra. Alig várom. És a jó időt is hozzá. Mert most esik, és fúj, és sötét van.
2500 lakosa van Vraa helységnek. Ehhez képest olyan fittnessz center és sportpálya van, mint sehol Magyarországon. Minden nyugodt, minden rendezett.
Nincsenek kerítések a házak körül, és a bokrokat is mintha skatulyából húzták volna ki.
Minden dán állampolgárnak van egy yellow card-ja, amivel az ország összes könyvtárát ingyen látogathatja. Meg azzal megy orvoshoz is. Azt nem tudom, azért külön kell-e fizetni, de ez a könyvtár-használati szokás nagyon tetszik.

És bizonyítandó, hogy tényleg egyben vagyok:








...egyébként kicsit uncsi...elvileg ez most a ráérős szocializálódós hét...este pingvin futball lesz. Ehhez például semmi kedvem. Állítólag azért kell, hogy szocializálódjunk, de mért pont így? Mondjuk, azt nem tudom, milyen, de bizarrul hangzik...azt mondták, nem pingvineket fogunk rugdosni...

***
...nos, kiderült, hogy a pingvinfoci nem más, mint:
1. fehér műanyag poharak alját teljes kör alakban eltávolítani (lehetőleg egy ollóval 30 főre)
2. gumit fűzni bele
3. imígyen a fejre erősíteni a szemek elé
4. ezzel focizni
5. élvezni
Viccesen néz ki. A pingvin alakjához semmi köze. A poharakat hívják pingvin-szemnek, pedig a pingvinnek nem két ilyen van, hanem egy, és lejjebb a fején: a csőre. Ellenben a mozgás egészen hasonlatossá válik a fent említett állatéhoz, mivel meg kell próbálni látni, hová kell rúgni.
A dánok nagyon élvezik.
Meg a kevésbé "önző külföldiek" is.
Mi vagyunk az "önző külföldiek": mi, három magyar lány, az egyik lett és a litván lány.
Soren fogalmazott így, az igazgató. Azt mondta, önzőség, ha nem szocializálódunk a többiekkel, mer azért vagyunk itt, ebben az iskolában, hogy törődjünk másokkal...

És a fű hihetetlenül zöld, annak ellenére, hogy nem süt rá a nap. Ilyen sötét időben is világít. Szeretem.

Meg az iskola kutyáját is.

Jó éjt, Világ! Szeretlek.

Nincsenek megjegyzések: