Day 9.

(Előre is elnézést kérek a félig magyar félig angol nyelv miatt. Most ilyen kedvem volt, és ha valaha hivatalossá válok írásilag, ezt a szokást elhagyom.)

...mégis csak történt egy s más tegnap.
Beszéltem Anyukámmal. Jó volt hallani a hangját...hiányzik nekem. Az, hogy ilyen távol vagyok tőle, még inkább előhozza bennem azt a biztonságtalanság-érzést, amit a legelső napon éreztem a nagy koppenhágai reptéren... Olyan, mint amikor először próbálsz megállni a lábadon egy plexi padlón, valami viszonylag nagy mélység felett, és mintha mindjárt elesnél, de persze mégse. Talán félsz is, hiszen látod a mélységet, és bizonytalan vagy, mert túl vékonynak találod a talajt. És imbolyogsz is, de aztán lassan megtalálod az egyensúlyod.

Na meg Szánsájnnal is történt ez meg az... Néha tényleg nehéz egy kapcsolatot kivitelezni. És néha még elgondolkodom, nekem kell-e megváltoztatnom a gondolkodásom, de egyre inkább rájövök, hogy nem azzal van a gond, hogy az ember mit gondol a világról, hanem, hogy mit gondol önmagáról. Mert amint biztos vagyok magamban, amint szeretem és elfogadom magam, tényleg nem számít, hogy ki mit mond vagy gondol rólam. Persze ilyen távolságból egész jól lehet ezt gyakorolni, de vajon közelről is tudom-e majd. Talán most végre sikerül megtanulnom azt, amit már néhány eddigi kapcsolaton keresztül tanított nekem az élet: (ezt most jobb angolul,) How to NOT get involved (in a negative circle). És ez könnyebb így, ha nem szemtől szemben van az ember. De a szemtől szembe - ítéletekkel még mindig küzdök. Még mindig bánt, ha azt veszem észre, hogy valaki elutasít engem. Pedig jól tudom, az egyetlen személy, aki elutasíthat engem, az én magam vagyok. Mert attól, hogy valaki más elutasít engem, vagy egy-egy gondolatomat, attól még én szerethetem magam, érezhetem magam ugyanolyan jól és kényelmesen, mint addig, és az illetőt elfogadhatom továbbra is, szerethetem, és nem kell ítélnem felette. (Például, hogy ó, ővele mosantól vigyáznom kell, mert láttam a szemében, hogy valami nem tetszik neki bennem. Ehelyett: igen, ő ezt elutasítja, de ettől én még szerethetem és elfogadhatom őt ugyanúgy, mint eddig.) És mindettől függetlenül persze vannak emberek, akikkel jobb lenni, és vannak, akikkel kevésbé jó. Én csak annyit tehetek, hogy szeretem magam, békében vagyok magammal, és nyugodt vagyok magamat illetően - hogy másoknak jó legyen körülöttem lenni. És aztán aki nem él vele, hát az az ő dolga, és semmi közöm hozzá. De nem rólam mond ítéletet, hanem magáról. (Úgy mint: I don't like this. És erre én: So what? You may not like this, but still I may accept you. And me.)

...és olyan mélyek itt a csöndek és sötétek az éjszakák. Rég hallottam ilyen csöndet, nem is tudom, mikor utoljára. És olyan nyugodt itt a Föld. Az éjszakák is dánok. Szinte tapintani tudom elalvás előtt az ország atmoszféráját. A testem vízszintes, és belesimul, belehullik ebbe a nagy nyugalomba, ebbe a kinyílásba. Mert amint megnyugszom, kinyílok. Ha szorongok, és feszült vagyok, olyan sok mindent zárok magamba. Képzeld el, milyen egy szorongó test: fáj a vállunk, a hátunk az egész napi szorítás és görnyedés után, a csakráinkat lefedjük a testtartásunkkal, nehogy mások meglássák, vagy nehogy mi magunk meglássuk. És éjszaka, abban a nagy sötétségben, abban a telített csendben megérzem, mitől nyitottabbak itt az emberek.
...van egy plakát az iskola fő faliújságán. Csak néhány mondat:

Don't walk in front of me.
For I may not fallow.

Don't walk behind me.
For I may not lead.

Just walk by my side.
And be my friend.

Amikor először olvastam, Buddha ugrott be róla, mintha ő mondta volna, de nem vagyok ebben biztos. A lényeg, hogy nagyon tetszik, akár én is mondhattam volna.

És itt vagyok, és nem vagyok benne biztos, hogy tudom, miért vagyok itt.
And I find myself here writing and thinking and writing and thinking...maybe this is how I am...maybe I'll never find out.

But one thing is sure: I adore my prescious life with every-every single thing in it, the good side and the bad side, the teachings, the spaces and my heavy thoughts and easy goods too. Now guess what is an "easy good".

Ja és ma, hétfőn, cikket kellett írnunk. Újságírósdit játszottunk. Volt itt egy dán újságíró, aki szabadúszó újságíróként dolgozik, és a dán nemzeti rádiónál is van állása, és elmesélt egy csomó dolgot a kommunikációról, hogy milyen "trükköket" alkalmaznak a riporterek, mikor interjút készítenek valakivel, és hogy hogyan legyünk jó hallgatók és jó kérdezők. Szóval sokat tanultam ma, és utána rögtön ki is próbálhattam. És sikerült jó hallgatóvá válnom. Aztán meg jó újságírópalántává. Az volt ugyanis a feladat, hogy adott egy sztori, és azt ki kellett színeznünk a fantáziánkkal, úgy, hogy igazi SZTORI legyen, amikor az ember az első pár sornál azt mondja, hogy wááááá. És nem kellett igaznak lennie. Csak izgalmasnak. Hát ez sikerült. A lett lányokkal dolgoztam együtt, és azt mondták: "You have a gift for writing." Well, I guess yep...as I'm sitting and writing here all the time. Az újságíró meg azt mondta, hogy very skilled vagyok, pedig még sosem csináltam ilyet, meg hogy brilliant. És hogy honnan szereztem a sztorit. Hát azt Ritának köszönhetem, az egyik kedves lett lánynak.

Viszont ami tényleg megtörtént és nem a fantáziám szüleménye:
Korábban már említettem Lángot, aki állítólag igen nyitott az ő szexualitását illetően. Na most ma felfedeztük, hogy tanga bugyit hord, de az olyan fajtát, ami hátul rendesen csak három vékony pánt. Valamint, miután ezt volt alkalmunk tüzetesen szemügyre venni, azt is végignézhettük, hogy látványosan turkál az orrában, egésznap, és egyáltalán nem zavarja, hogy látja-e valaki, sőt ezt nagy tömeg előtt is képes csinálni, sőt mi több, azt is nagy tömeg előtt csnálja, hogy leveszi a cipőjét, a zokniját, és a lábkörmei alól kikapargatja a koszt, majd azt a szájába teszi, és egészséggel elfogyasztja.
Szóval furcsák ezek a dánok.
Bár meg kell mondjam, nem figyelnék fel erre, ha a magyar sorstársak nem hívnák fel a figyelmemet rá.
Bár azért azt eddig is gyanítottam, hogy Láng egyáltalán nem normális.
Ja, és ez az egész senkit sem zavart és nem is tűnt fel senkinek.
...én a körömágymat szoktam rágni, ha száraz...
Hmm...

Változatos egy nap volt ez a kilencedik...


Jóéjt, Világ!
Szeretlek.