Day 11.

Ma egész nap énekeltem.
Egész nap zenekaroztunk.
Délelőtt Amy Winehouse-t játszottunk. Egész jó lett.
Délután meg az American Womant dolgoztuk át funkyban. Igazán élvezetes volt.

Hát erről nincs túl sok minden mesélni valóm - ott kell lenni.
Az az egyetlen fura dolog van benne, hogy azt hittem, ha zenekar leszünk, ott majd nyitottabbak lesznek az emberek. De nem. Vagyis, akik eddig nem nyitottak felém, azok most se, és akik eddig nyitottak voltak, azok most is. Na jó, ez még csak az első nap volt...

Viszont ilymódon Lánggal többet vagyok egy légtérben, és így többet is látok-hallok belőle. Még mindig meggyőződésem, hogy nem teljesen normális, viszont ennek köszönhetően - vagy nem tudom miért - nagyon nyitott. Bár a dánoknál majdnem minden normális és elfogadott...semmin sem ütköznek meg. És tényleg, egytől egyig mind furák. Nade lényeg, hogy Lángtól sok minden tanulnivalóm van. Igen, tőle, egy nemnormálistól. Egyszerűen hihetetlen, hogy mennyire közvetlen és teljesen gátlástalan. Gátlástalanul szürcsög, ha nincs papírzsebkendője, és végig lehet hallgatni, ahogy lenyeli...és ugyanez a gátlástalanság jellemzi, amikor másokat bámul. Mindenkit megbámul, teljesen nyíltan és őszintén, és mikor ránézel, mosolyog. Tulajdonképpen folyamatosan mosolyog. A vörös haja az égnek áll - szóval tipikusan így képzelek el egy embert a vigyorgóban. Szóval olyan békés bolondnak tűnik, de amikor meg beszélget vele az ember, akkor teljesen normálissá válik. És nagyon jó dolgokat mond. Múltkor például kérdezte, hogy milyen hangszeren játszom, és mondtam, hogy csak a hangszálaimon, de hogy meg akarok tanulni basszusgitározni, mert az viszonylag egyszerűnek tűnik mondjuk egy zongorához vagy gitárhoz képest. És hozzátettem, hogy azért, mert túl öreg vagyok már ahhoz, hogy megtanuljak valami bonyolultat. Erre azt mondta, no, no, no, this is not the right way approaching things. - Ez nem a helyes út a dolgok elérése felé. És hogy ha még egyszer ilyet mondok, akkor...akkor... - itt gondolkozott, majd így fejezte be: - akkor csinálok Valamit.
És annyira nagyon igaza van. És ebből én úgy látom, hogy ő így nézi a világot. Plusz ehhez hozzá jön, hogy nagyon nyitott, minden érdekli. Minden ember. Minden ember minden dolga. És teljesen ítélet-mentes. Soha nem láttam még őt még csak egy szikrányit sem ítélkezni, vagy haragudni, vagy felháborodni, vagy akár csak csúnyán nézni se. Igaz, azt is mosolyogva közölte, hogy a nagypapája meg fog halni hamarosan - de ez is az élet rendje. Hozzá is tette akkor is, hogy ez szomorú, de sok dolognak jó, hogy vége lesz.
És mindezeknél fogva nagyon sok ember keresi a társaságát.
Az jutott ma erről az egészről az eszembe, hogy őrá mindenki emlékezni fog. A magyarok azért, mert milyen furcsa, és gusztustalan. Az egyik magyar lány (nem nagyon érdemes se névadásra, se külön említésre, mert olyan az ő jelleme, hogy fennhordja az orrát, de persze ez is egy védekezés, és belül pont olyan, mint a nem-nagyképűek, csak lehet, hogy ezt ő sem tudja) azért, mert rá lehet mászni. A dánok meg azért, mert nyitott, és minden érdekli, és mindenkivel kedves. Kivétel nélkül mindenkivel.
Nos, és azon gondolkodtam, hogy milyen jól is csinálja ez a srác. Először arra gondoltam, jó neki, mert mindenki vele akar lenni. Aztán eszembe jutott, hogy ez egyáltalán nem igaz. Nem mindenki akar vele lenni. Ellenben sokan. Sokan kedvelik. És azt csinálja nagyon jól ez a fiú, hogy élvezi azoknak a társaságát, akik vele akarnak lenni, és teljesen kedves azokhoz is, akik nem akarnak vele lenni, ellenben egyáltalán nem érdekli, hogy ki akar vele lenni, és ki nem. Legalábbis én így látom, így érzem.
És azért írtam le csak ezt az egészet, hogy ide kilyukadjak: Ez az a fajta ítélet-mentes létezés, amit szeretnék megvalósítani. Nos, én nem vagyok dán, tehát nincs úgy a véremben az easy-going, a mindent-elfogadás és a nyugodtság, mint nekik - ilyen szempontból hátránnyal indulok. Viszont pont a hátrányom miatt sokkal nagyobb tudatosságra tehetek szert, és sokkal nagyobb rálátásom lesz a dolgokra. Nem mintha ez jobban megérné, vagy több lenne bármivel is.
Csak ez adatott.
Továbbá, hogy mivel ő mindenkivel kedves, ezért az emberek odamennek köré. Ezt is szeretném. És szeretnék mindenkivel beszélgetni, és várom, hogy mások nyissanak, pedig ha én lennék nyitott, aztán hozzám is odajönnének az emberek.
És emlékeznének rám, ha tudnának rólam, ha látnának, ha nyitottabb lennék...

És a mai napom zenéje:




Köszönöm, Imogen Heap!
Köszönöm, Világ!
Köszönöm, Sors!
Köszönöm, Minden!

Jóéjt Világ!
Szeretlek.