Day 21.

Tegnap sok új információt kaptam Dániáról - és ezek alapján újabb következtetésekre is jutottam, amik bár ne lennének igazak - bár a kiskaput is megtaláltam.

Egyrészt, amit már régóta el akarok mesélni, hogy a dánok szerint alapvetően kétféle nevelési mód létezik - csak nagy általánosságban értve. Úgy ábrázolják ezt a két modellt, hogy rajzolnak két egymásra fordított háromszöget, amik a csúcsuknál érnek össze, így alul kapunk egy alulról felfelé csúcsosodó és szűkülő alakot, felül pedig egy alulról felfelé szélesedő és terebélyesedő alakot. Nomármost ez azt hivatott jelképezni, hogy hogyan nevelik az embereket bizonyos kultúrákban. Søren szerint a dánok a felső háromszög szerint élnek és nevelnek: amikor gyerek vagy, nem kapsz túl sok szabadságot: rendesen kell enned, rendesen kell aludnod, iskolába járnod, köt a családod. Aztán, amikor felnősz, akkor azt mondják, most már szabad vagy, hozd meg a saját döntéseidet, vállalj felelősséget magadért, légy individuum, és így majd felelősséget vállalhatsz másokért is, ha úgy látod jónak. (Ehhez két dolog tartozik még hozzá: az egyik, hogy kb. 14-17 éves korukban ajánlják fel nekik, hogy megtanulhatják a szorzótáblát, meg a törteket, meg ilyesmit. Ennek ellenére, vagy tán épp ezért, ezt még nem látom pontosan, de tuti, hogy amikor felnőnek nem a főnöknek dolgoznak, hanem maguknak. Ezért járnak be boldogan a munkahelyükre. Nem "a megélhetésért" dolgoznak. Nem azért, mert a főnök ezt vagy azt mondja nekik. Nem azért, mert a családjuk unszolta őket. Hanem egyszerűen maguknak dolgoznak, a saját lelkiismeretük szerint. A saját örömükre, és azoknak az örömére, akiket esetleg szolgálnak a munkájuk során. )
És szerintük a másik háromszög a közel-keleti országok háromszöge: ahol minél idősebb vagy, annál több felelősséget akasztanak a nyakadba, akár akarod, akár nem, és mindennek meg kell felelned, és nem lehetsz így szabad. Nem a saját döntéseid szerint élsz, hanem amit a család vagy a hagyományok követelnek tőled. Az meg aztán pláne senkit nem érdekel, hogy előbb te tudsz egyáltalán magadért és a saját lelkiismeretedért felelősséget vállalni, és önállóan dönteni a sorsodról és gondoskodni magadról...
És azt hallottam valakitől, aki sok éve bébiszitterkedik itt északon, hogy ezen modell ellenére a gyerekek nem kreatívak, mert mindent megmondanak nekik ugye, és így nem is válik belőlük olyan kreatív felnőtt... Nos, ezt még csak részben tudom megerősíteni: az eddig látott egyetlen divatbemutató tényleg ezt mutatta. De ez csak egy volt, és csak főiskolás.
Viszont itt a zenén elég sok kreatív embert látok...

Ezen kívül ma jött egy magyar lány látogatóba, aki másfél éve él itt Dániában, és pár hónapja Koppenhágában, és azt mondta, nagyon nehéz munkát találni, hacsak nincsenek jó kapcsolataid, vagy nem vagy nagyon ügyes ismerkedésből, kapcsolatépítésből és kommunikációból. Valamint nagyon nehéz megkapni a munkavállalói engedélyt, mert lassú a rendszer, ráadásul, most, hogy ide is begyűrűzött a gazdasági válság, nehezen adnak munkát külföldieknek, mert inkább dánokat vesznek fel, hiszen ők meg veszítik el a munkahelyeiket. De azért nem lehetetlen. Azt is mondta ez az igen szimpatikus, kedves lány, hogy nagyon kell az, hogy az ember beszéljen dánul, mert amikor telefonon felhívsz egy álláshirdetést, és elkezdenek kérdezgetni, és amikor eljutsz ahhoz a részhez, amit már nem értesz dánul, és azt mondod, váltsunk inkább angolra, akkor azt mondják, hogy majd hívjál vissza, ha már jobban beszélsz dánul, és szevasz. Szóval sajnos ez van.
(Viszont Kristina, a litván lány azt mondta, hogy ez nem is igaz, illetve talán Koppnehágában lehet, hogy nehéz munkát szerezni, mert ott sok ember van, és mind dolgozni akar, de amikor ő kérte a munkavállalási engedélyt, két napon belül a kezében volt. Aztán utána munkát találni meg csak az nem tud, aki nem akar. Szerinte.)

És a következtetések: az eddigi jóléti államok valószínűleg most is azok, de nem a külföldieknek. Illetve nagyon remélem, hogy van még olyan hely a világon, ahol ennek ellenére is lehet jó pénzt keresni. Magyarországon nem, az biztos. De ha így állunk, lehet, hogy máshol sem. Ez elég elszomorító.
Pont egy ilyen időben születtem, pont egy ilyen időben kell a saját lábamra állnom, pont, amikor nehezebb, mint előtte. Állítólag pár éve még Dánia is tényleg az a hely volt, ahol lehetett jó pénzt keresni külföldiként.
És ráadásul nem elégszem meg azzal, hogy megélek. Jól akarok élni. Utazni akarok. Biztonságot akarok.
De ha ilyen pont most az egész világ: hiába bíznak meg egymásban a dánok, az egész világ nem bízhat egymásban. Mert van itt pénz, van jólét, mindenünk megvan, mindenből lenne elegendő, de valahogy, valakik túl sokat markolnak. Vagy nem jól szervezik. Vagy nem jól irányítják, ha egyáltalán tényleg vannak olyanok, akik irányítják...
Mit teszünk egymással?
Milyen jó lenne, ha mindenkinek jutna mindenből. Egyesek szerint ez lehetetlen, mert a világ szerkezete olyan, hogy ha az egyik oldalon bőség van, a másik oldalon valahol szegénységnek, kevésnek kell lennie, mert így marad fent az egyensúly. De én úgy gondolom: bőség van.
Mégis miért nem jut mindenkinek minden?
Miért nem tudunk gondoskodni egymásról?
Miért nem bízhatunk meg egymásban?
Miért nem számíthatunk egymásra?

...és a kiskapum: hiszek és bízom a bőségben. Mindannyian szeretetből vagyunk. Mindannyian ugyanabból az "anyagból" vagyunk. Mindannyian összeköttetésben állunk egymással és a szeretet végtelen, kiapadhatatlan bőségével. Amit élünk: egy nagy hologram, egy közös teremtés.
Az anyag, nem anyagi természetű, hanem hullám természetű.
Ezért a szeretet végtelen hatalom.
Talán ezt ma még kevesen értik...
Talán nem is így van.
De bízom benne, hogy ha pozitívan gondolkodom: pozitív dolgokat vonzok az életembe.
(Egyébként pont tegnap ötlött az eszembe: hányszor hülyéskedtem éveken keresztül azzal a szóval, hogy Københaven, hülyéskedve mondtam, és mindig nevettünk ezen a körülöttem lévőkkel. Sőt, az volt, hogy macht spaaaass, jaaaa, Københaven. És tessék: itt vagyok. Véletlenül. Sosem állt szándékomban kifejezetten Dániába jönni, csak volt ez az ösztöndíj... Ugyan nem Koppenhágában vagyok épp, de Dániában. De leszek majd ott is. És azt kell higgyem, hogy ez működik. Hogy amikor nem vágysz egy dologra, csak élvezed, amikor rá gondolsz, vagy kimondod, akkor az eljön hozzád.)

Szóval:

Béke.

Zeneee!!!
A szívem zenéje és szövege.
Szííínpad.
Mikrofon!
Énekelek.
Jóóóóó zene.
Jóóóóó zenészek.
Klassz zenekar.
Sokezer ember tapsol és örül.
Sok jó zenész ismerős.
Repülőgép.
Business klass.
Turné.
Bali. Cuba. Mexikó. USA. Párizs. Róma. Milánó. New York. Los Angeles. Budapest. Bécs. Athén. Izland. Portugália. Berlin. Fidzsi. Húsvét szigetek. Sidney. Japán. Kína. Nepál. Tibet. London. Amszterdam.
Nyaralás, nyaralás, nyaralás. Málta. Brazília. Venezuela. Mauritius. Sheyshelle-szigetek. Egyiptom. Dél-Afrikai Köztársaság. Maldiv-szigetek. Jamaica. Holland Antillák. Dominikai Köztársaság. Egyesült Arab Emirátusok.

Juhiiijj!

Béke.
Boldogság.
Szeretet.

Béke.