2009. január 22., csütörtök

Day 12.

...gondolatok jönnek, és gondolatok mennek...az elme az, aminek szüksége van arra, hogy azonosítsa magát valamivel. Ha tegnap énekes voltam, hát énekes voltam. Ma basszusgitáros vagyok, és holnap valami egészen más leszek. És így egyik sem. Minden és semmi. Minden lehetőség vagyok.
De nem a gondolataim vagyok.
És nem is a tárgyaim.
Nem a barátaim.
Nem a kapcsolataim.
És mindegyik egyszerre.

A kreativitás: adott. Az elmének el kell csendesednie. A gondolatok, amik az elmében vannak, csak eszközök, szerszámok a kreativitás kezében.
I need to get out of my mind. Ki kell szabadulnom az elmémből, hogy kreatív lehessek. - Pedig minden nap írok, és gondolkodom. De meg tudom csinálni: figyelnem kell az elmémet. Ez a módja.
A kreativitás: játékosság. Játékosnak kell lennem, mint egy gyermek.
A kreativitás: teremtő erő.
Kreativitás vagyok.

Bármit is szeretne az ember, csak akarni kell, és magától eljön hozzám. Mert minden gondolat és minden szó: teremt.
Ítéletmentessé és nyitottá válok. Ezért meglelem a békémet és a nyugalmamat. Minél kevésbé ítélkezem magam felett, annál elfogadóbb tudok lenni másokkal. Minél békésebb és nyugodtabb vagyok, annál jobban bízom magamban. És amikor bízom magamban, akkor áramlik a kreativitás. És amikor nyugodt vagyok, és a Mindenre bízom magam, akkor belekerülök az áramlásba, és akkor a jó helyen a jó időben leszek. És ha kreatív vagyok, meg tudom írni a saját zenémet, a saját számaimat, és sokat tudok tanulni, és akkor eljön az alkalom is, hogy valamilyen hanghordozóra rögzítsem őket, a megfelelő emberekkel, a megfelelő időben és helyen.
És mindez nem hiányzik a boldogságomhoz.
Mert már most is boldog vagyok.
És hálás, mindenért, ami adatott és adatik.

Szabad vagyok.
Minden csak azon múlik, hogy én mit gondolok, és milyen nézőpontot választok.
Szabad vagyok.

I am free. I am at peace with myself and others.

És nincs is szükség arra, hogy sokat beszéljek.
Ha tudod, mit kell mondanod, nem tart sokáig elmondani. Ha közel vagy magadhoz, érzed, a szívedből, a gyomrodból, mit kell mondanod.

...ma sétáltam, és egy közeli madár arra a ritmusra kezdett fütyörészni, amit a lépteim diktáltak. És egy távolabbi madár, aki az előbbinek felelgetett, mindig off-beatre jött. A természetben nagyon sok harmónia van...

Love.

Nincsenek megjegyzések: