A város.
Vrå elég kicsike település. Van benne minden, 24/7, 8-20-ig, vagy 22-ig nyitva tartó boltok, meg vannak benne házak és hiper-szuper fittnessz-center, meg óriás focipálya, és minden nagyon rendezett, de embert alig látni...talán a hideg miatt...
Az iskola.
Egy viszonylag nagy kampuszon vannak elszórva a lakóegységek, amikben elszállásoltak minket. Ezek részint egy szintes téglaházikók, amikben van kilenc szoba, mindegyikben két ágy. Illetve vannak panel jellegű épületek állítólag, amiket még nem láttam, de elvileg a most érkezett magyar srác, Kristóf ott fog lakni, a Nordban, és akkor megmutattatom vele. Meg még az iskola épületéhez kapcsolódó szárnyban a második szinten is lehet lakni, ott a fiúk laknak, mert csak egy zuhanyzó van a szinten. Itt nálunk a téglaházakban minden két szobához van egy zuhanyzó, illetve a mi szobánk, Dorkával, az egyedüli, ahol egy szobára jut egy egész zuhanyzó.
A kis téglaházikókat az északi mitológiából vett nevekkel jelölik. Az első, ahol eredetileg laktam volna: Asgård. Az istenek lakhelye. Ahová költöztem: Midgård, az emberek lakhelye. És a mögöttünk lévő: Udgård, ahol a halottak és a rosszak, a bűnösök laktak. Ez három létsíknak felelt meg a vikingek hite szerint.
Aztán még van egy sztori, amit nem hagyhatok ki.
Tegnap a bálban, a szexről beszélgetés. Az egyik dán fiú, legyen a neve Nárcisszusz, valamint az egyik tanár - nevezzük Nagyfiúnak - , meg én cigiztünk a hóesésben az ajtó előtt, és Nárcisszusz elmondott egy sztorit, hogy X fiú Z tanárnak a nyakába puszilt, mire Z tanár azt mondta, "Menj innen, ez túl jó." És ehhez Nárcisszusz hozzátette hogy "Like this:" és Nagyfiú tanár nyakán bemutatta a fent ecsetelt jelenetet. Mire a tanár: "A francba, ez tényleg működik!" Vagyis neki is elkezdett khmm... Erre Nárcisszusz kifejtette nekem, hogy nem tudja, hallottam-e, hogy Freud bácsi - bizonyos Kentucky Freud Chicken névadója(ezt már csak én teszem hozzá a tisztánlátás vágett) - szóval hogy ő azt mondta, hogy midnen férfi életében eljön az a pont, amikor meg kell vizsgálnia, hogy vajon nem homoszexuális-e. És ez úgy történik, hogy ki kell próbálnia egy másik férfival, különben sosem tudja meg, hogy tényleg hetero- vagy tényleg homoszexuális-e. És ehhez hozzátette, hogy egy másik fiú, aki neki jó barátja, és már tavaly is itt volt - legyen a neve Láng - szóval, hogy Láng például egész sokat volt már fiúkkal is, és nagyon nyitott az ő szexualitását illetően - Just like me - tette hozzá Nárcisszusz. Mire én meg, hogy hozzá szóljak a témához: ...már csókolóztam lánnyal életemben. És mint megtudtam később, nem vagyok ezzel egyedül. Mármint a lányok között. Van, aki fogadásból, van, aki csak, hogy megmutassa, és van aki csak úgy, de azt hiszem, nem olyan ritka jelenség ez lányok között...manapság.
Manapság, amikor a nemek egymásban feloldódni látszanak - de azt hiszem, ez csupán azért van, mert a férfiaknak kezd nehéz dolguk lenni. Mert újra kezdik tisztelni a női nemet, mint régen a matriarchális társadalmakban... A nő az életadás képességével van megáldva, és ezért sokkal strapabíróbbnak kell lennie. Meg emiatt olyan misztériumokban van részünk, olyan dolgokba nyerünk beavatást, amibe a férfiak nem. És szilárdan hiszem, hogy a férfiakra szükség van, és hogy evolúciósan úgy volt, hogy a nők a legerősebbhez mentek feleségül, és annak szültek gyereket, mert aki a legerősebb volt, az meg tudta védeni a csemetét, aki a faj fennmaradását szolgálta, és a nőt, aki a várandósság alatt kiszolgáltatottabb volt, mint általában, valamint a legerősebb és a legügyesebb tudott a legjobban vadászni, és ő jelentette a legnagyobb biztonságot a nő és az utód számára. De aztán ez az egész valahogy felborult. És férfiuralom lett. És háborúk lettek. A nők valószínűleg nem háborúznának, mert az ő agyuk evolúciósan arra van beállítva, hogy a fizikailag körülöttük lévőknek, a környezetüknek jó legyen, jó életük legyen és jól érezzék magukat (ahogy annak idején az utódoknak jól kellett lakniuk, és meg kellett védeni őket, és meg kellett tanítani nekik az élethez alapvető tudnivalókat).
Szóval most, hogy a nők kiszabadították magukat a "tárgy-lét" rabságából, és látható, hogy okosak, és a férfi-uralta világban is meg tudják állni a helyüket, gyereket szülnek, felnevelik, háziasszonyok, szeretők, és dolgoznak is - most a férfiaknak nehezebb. A férfiúi büszkeség talán végre alábbhagy. Egyébként meggyőződésem, hogy ez, ti. a férfiúi büszkeség a nők legnagyobb ellensége...
Most talán úgy hangzik, mintha nő-soviniszta lennék, pedig nagyon-nagyon szeretem a férfiakat. És szükségem van rájuk. Hogy megjavítsák, amit én nem tudok, hogy felvegyék, amit elejtek, hogy segítsenek nekem, mert nő vagyok, mert nekik máshogyan működik az agyuk és a testük. És mindezek miatt sokszor sokkal jobb barátok, mint a nők. A nők rivalizálnak. A férfiak - ha tényleg barátok - akkor nem. Egyszerűbb velük barátkozni, mint a nőkkel. (Persze néha nehezebb fenntartani, mert ki tudja mi választja el a nagyon jó barátságot az összejövéstől - persze a szexualitás, de általában az valamelyik félnél előjön, és akkor nagyon erősnek és bölcsnek kell lenni ahhoz, hogy a barátság megmaradjon...) Magamról is jól tudom, milyen a női barátság, én sem vagyok kiétel: bizony gyakran olyan barátnőt választok, akivel esélyem sincs rivalizálni, mert mondjuk annyira különbözőek vagyunk, vagy akkora a korkülönbség köztünk - és Isten a tanúm, nem szándékos. Vagyis tudat alatt szándékos, nem tudatosan. De persze, amikor sikerül ilyen női barátot találni, és az érzés kölcsönös, azt semmivel sem cserélném el!
Igazából, most hogy ezt leírtam, bizony félek az ítéletektől, amik a kedves Olvasókban keletkeznek. Biztos lesznek majd, akik egyet értenek velem, és lesznek, akik megdöbbennek, vagy netán egyenesen idegesek lesznek ezektől a gondolatoktól - de hát, ebbe bele kell nyugodnom: nem lehet mindenkinek a kedvére tenni. Pedig szeretnék. Erről szól az egész életem, és arról, hogy ezt leküzdjem. Hát itt az egyik az első lépések közül ezirányba.
Csak az nyugtat, hogy általam nagyra becsült írók véleményét tolmácsoltam csupán, például Müller Péterét, Coelhoét, meg másokét is, akiket most nem sorolok név szerint, de általában a spiritualitással foglalkozó írókról van szó. És mindig nagyon meghatódom, amikor férfiak tollából olvasok ilyesmit. Ahhoz nagyon bölcsnek és belátónak kell lenni, hogy egy férfi ilyesmit írjon.
...egyébként csak próbálok rájönni, mitől lehet mostanság ez a nemi zűrzavar...
Bár a dánok nagyon, nagyon-nagyon liberálisak, mint azt már írtam fentebb - mindent illetően.
És a játékaikról még nem is írtam... na de hagyni kell valamit más üres napokra is. A játékokat, amiket fordítva játszanak, vagy eleve kifordított játékok...érdekes...
És még pár kép korábbról:
A Kirsten Kers múzeum "kertje"
(már ha lehet kert az, aminek nincs kerítése...mert itt Dániában nincs kerítés, és függöny sincs az ablakon, olyannyira, hogy ha egy országút épp egy településen keresztül vezet, az országútról, a buszból meglesheted, hogyan vacsorázik egy dán család, vagy épp hogyan pakolják le az asztalt vacsora után, vagy, hogy hogyan van berendezve a lakásuk...)
Ez meg itt a fejlesztés alatt álló szélerőművel hajtott kerekes motorcsónak (bár ez pont nem annyira látszik a képen...) - azt hiszem országúti és vízi közlekedésre egyaránt alkalmas lesz, ha végre befejezik. Végzős mérnökök dolgoznak rajta, akik gyakorlaton vannak a Megújuló Energiaforrások Népközpontjában.
Ezeket a cipellőket meg Thy-nél a tengerparton találtam.
A kép címe: You too?
Just my lovely wawes, my beloved North-Sea
...tényleg, el sem tudom mondani, mennyire boldog vagyok, hogy itt lehetek, és láthatom ezt a csodálatos országot, a fura, de nagyon szeretni való embereket - hogy a Földünknek ezt az ercát is megismerhetem. És még olyan sok van előttem!
Szeretlek, Föld, mert gyönyörű vagy.
I love you, Earth, 'cos I see your abundance of beauty.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése