napi agyürítés

Lessons of Love come in all shapes and sizes.

Két napja Ciffel pusztítom a bőrt a kezemen. Tűzhely tisztítás, zuhanyzósúrolás, mosogatótálca tisztítás...
És ma, zuhanyzótisztítás közben arra jutottam, hogy újabb leckét kaptam szeretésből.

Hogy tényleg úgy van ez, ahogy egyszer régen B.Ügynök mondta nekem. Hogy egyszerűen akaratlagosan el lehet dönteni, hogy valakit már nem akarsz szeretni, vagy valakit éppen akarsz szeretni.
Azt gondoltam korábban, hogy a szívet nem lehet és nem is kell irányítani.
Mégis van ebben valami, hogy ahogy beleszeretsz egy emberbe - vagyis abba a tükörképbe, amit önmagadról mutat neked - úgy ki is szerethetsz belőle: amikor beleszerettél, elkezdtél a pozitív dolgaira fókuszálni, és ha ki akarsz szeretni valakiből, fókuszálj a negatív dolgaira.

De igazán szeretni - nem a tükörképet, amit mutat rólad a másik, hanem valóban a másik embert szeretni, úgy ahogy van - ez egy kicsit más kérdés. Erre szoktam mondani, hogy ismerni annyi, mint szeretni. Ha ismersz valakit elég közelről, ha tudod a rezdüléseit, ha ismered a motivációit mindenben, akkor már nem lehet nem szeretni. És viszont: ha szeretsz, akkor tudsz megismerni - ha nyitott vagy, és ítéletmentes. Csak kérdés, hogy beleviszed-e a szexualitást, vagy sem.

És ha elég középpontos az ember, ha eléggé jóban van önmagával, ha ez a központosság elég erős, akkor tényleg el lehet dönteni, hogy valakit akarunk-e szeretni, vagy sem. Persze, csak azután, hogy kiderült, tudnánk-e szeretni, vagy sem.
És aztán, ha akarok szeretni, akkor megkeresem azokat a dolgokat, amik "make me love", amik arra késztetnek, hogy rajongjak, hogy kedveljek valakit, hogy csodálhassam a "szép dolgait", és eltekinthessek a "nem-olyan-szép" dolgaitól.

Ennyi volna a szerelem?

Hát, most azt hiszem, ennyi a szerelem. Az, amikor egy akarati döntés után elengeded magad, és hagyod, hogy a szíved megteljen, nekieredjen és szeressen...

Lehetne ilyen egyszerű.
Ha van egy alkalmas ember a környezetedben, akivel a tudati érésetek nagyjából ugyanott tart, és kiderül, hogy nagyjából ugyanazt szeretnétek kapcsolati téren, akkor csak megkérdeznéd magadat és őt is:
"Akarsz Az Igazim lenni?" És ha azt mondja, hogy igen, akkor uccu neki, és elereszted az érzéseidet, és hagyod, hogy a szíved kinyíljon. - Mert a szeretet mindig veled van.... Ha pedig nemet mond, akkor keresel egy másik alkalmas embert.

Talán még mindig egysíkúnak tűnik a gondolkodásom,
de ez csak azért lehet, mert még nem írtam például a snowboardozásról, az emberekről, akiket megismertem mostanában, a longboardozásról, az estékről, amiket egy különös sráccal töltöttem. Arról, hogy a Kőleves kajája még több mint egy heti hűtőben állás után is olyan jóízű, mint amikor frissen kitették elém az asztalra az egyik ilyen estén. Vagy arról, hogy a Hoppedálos fiúk milyen kedvesek és nyitottak, hogy lepacsiztam velük, és hogy ez is milyen mázli, mert karácsonykor defektet kaptam, mert valaki nagyon jól érezte magát, és örömében a földhöz vágott egy sörösüveget pont ott, ahol én másnap bringáztam, az út szélén.
Szóval, az élet megy, a gondolatok meg ide szorulnak a blogomba.

Azért köszönöm, hogy megoszthattam.

Viszlát.

Szeretlek.