Helyzetjelentések

Október elseje.

174 cm, 51 kg.

Közeledik a szülinapom – ha még eddig nem lett volna világos, hogy ősz van és közeledik a tél, hát most már teljesen az. Lassan megjelennek a dísztökök a virágboltokban, itt a sütőtök-szezon is – ez a kedvencem az őszben, végre megint lehet igazi friss sütőtökből sütőtök krémlevest főzni. Ez a tavalyi őszi sütőtök-szezon nagy főzésére emlékeztet – Muszasival. Lassan lehet várni a karácsonyt is. A karácsonyt, ami minden évben ugyanolyan: kozmikus magányom rámszakadásának ideje. Bárcsak ne lenne karácsony... Vagy bárcsak máshogy lenne idén. Minden évben nehéz volt kibírni. Mert olyankor megáll az élet. Nem mintha nem lenne jó otthon. Mert végre, végre ez is eljött: tényleg kibékültem azzal, ami ott van. Kibékültem a fejemben Anyámmal.

IC-vel jöttem, este kilenckor, odakint sötét, és egy ürge a tőlem átellenben lévő ablaknál folyton írt valamit egy vonalas spirálfüzetbe. Úgy nézett ki, mint egy író. Egy-parabolásan kopaszodott, szemüveges volt, és jól állt neki. Meg a homok színű szerelés, ami rajta volt. Az inge kicsit világosabb, mint a nadrágja, és volt még rajta egy őzbarna bőr bakancs.

Jó volt Siófok. Bár hiába középpontosultam, a gyász jelen van. A testem gyászol, nem csak az elmém. Az ételnek nincs íze, hányingerem van minden kis pici dologtól, és testileg is mindent elengedek most. De lelkileg nem szenvedek annyira, mint egy évvel ezelőtt. Nem szenvedek, és nem drámázom. Csak fáj. Néha úgy érzem magam, mint egy állat – aki tehetetlenül tűri, ami történik vele, és szomorú – de drámázni nem tud.

∗∗∗

Sz.T.Úr beköltöztett az ágyába. Érdekes ez a mi kapcsolatunk. Nem járunk, nem szexelünk, és a szeretet-gesztusok is a kajálásban, figyelemben, beszélgetésben merülnek ki – és főleg magában a tényben, hogy megengedi, hogy nála pecózzak. Plusz, mivel nekem (is) szükségem van (főleg most, hogy fogni kellett engem, nehogy kiessek magamból, szükségem volt) fizikai kontaktusra - így jobb közel lenni. Érezni, hogy valakinek a térde, könyöke beleáll a hátamba, és arrébb kúszni. És figyelmes velem. Ha fázom, bekapcsolja a kis elektromos melegítőt. Ha aludni akarok, kikapcsolja a számítógépet, és becsukja az ajtót. Viszont egyre erősebb a gyanúm, hogy nem is a mérleg jegyében született, hanem jó nagy adagot kapott a skorpióból – néha olyanokat mar és csattan, hogy csak nézek. Én meg már egy csomó emberrel szemben levetkőztem a megfelelni akarást, de vele szemben valahogy nem sikerül... ...vigyáznom kell mit csinálok, mit mondok. Szóval együtt élünk, mintha kilencven évesek lennénk, esténként tévézünk, vendégeket fogadunk, nemigen megyünk sehová. Ő depressziós, én meg bámulom a kaját evés helyett, és épp a gyász kellős közepében. Hát így vagyunk.

Köszönöm, hogy megoszthattam.

Viszlát.

Szeretlek.