- amikor itt a barátja, A Svájci, olyankor egyfolytában f∗szozás és b∗szás van - mármint ez a téma, meg hogy én mit, mikor, hogyan, én meg persze csak szemérmesen lesütöm a szemem és pirulok, és ez az egész nagyon vicces, ahogy ülnek velem szemben, könyökölnek az asztalon és bámulnak a képembe, miközben szexista, hímsoviniszta és zsidó poénokat nyögnek be, aztán várják, hogy nevessek, és ők nevetnek a legjobbat - olyan édesek
- például, amikor Sz.T.Úr ecseteli: - Ja, a fiúk úgy szokták, nyíltan őszintén, így, hogy: "hallod, volt az a csaj, olyan kurvajó csaj volt, úgy megb∗sztam...!" - "Igeeen? Hogy?" - "Hát nagyon".
- az, hogy pontosan annyira az időhúzás fekete öves nagymestere, mint én - jól kijövünk
- aludni vele
- ahogy megérint
- ahogy nevet - főleg a saját poénjain, olyankor a legviccesebb
- a humora
- amikor itt a másik barátja, a Szépítész, akkor meg full-kész-viccesség van, ugyanis a Szépítész a szavak nagymestere (kár, hogy néha meg akar halni)
- amikor ruhát vásárolok, és hazaérek, akkor örül, és megkérdezi, miket vettem, meg kell olyankor mutogatni neki, és lelkesedik - olyan édes
- amikor be van rúgva - ez leírhatatlan jelenség, olyankor aztán mindig majdnem halálra rötyögöm magam
- vagy amikor itt vannak másik pszichológus barátai, akkor megfigyelve vagyok, tapintatosan, és gyengéden, és az jó nekem, meg vissza is jeleznek dolgokat, az is jó
Köszönöm, hogy megoszthattam.
Viszlát.
Szeretlek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése