pakk és kölcsönfater

Itt van a csomagom.
...nagyon vártam, és nem bírom kibontani.
Csak egy öv miatt bontanám ki, de az illatok, a tárgyak és emlékek csak lesúlytanak.

Open apukája egy extra csomagot is hozott: megértést.
És abból fakadó lelkiismeretfurdalást, és bánatot és elfolytott könnyeket.

A sokadszori megértését annak, hogy nem az én hibám, nem én tehetek róla és nem velem van a baj.
De közben mégis.

Itt volt, és vele itt volt az a melegség is a szívemben, ami Opent juttatja eszembe...

Úgy búcsúzott, hogy "hát szerintem találkozunk még" - én meg erre mondtam, hogy "hát nem tudom". Pedig legszívesebben örökbefogadnám, de Open nem adja.

És bárcsak találkoznánk. És bárcsak egyszerű lenne az élet.

Viszlát.

Szeretlek.