Dzsúz-nyúz avagy jaffa, amíg csak lehet: Megjegyzés

2010. október 10., vasárnap

Megjegyzés

Lehet, hogy annyiszor fognak még kidobni, amíg meg nem tanulom feldolgozni, méghozzá gyorsan és teljesen jól. Egyre jobb vagyok ebben. Lehet, hogy majd ezt fogom tanítani az embereknek egyszer.

Hogyan éljük túl azt, hogy nem kellünk (senkinek)

Előbb-utóbb expert leszek, ha ez így megy tovább...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Ilyesmit is szoktam, hogy a világ szebb legyen

Invokáció elfogadásért
(Kígyó és galamb)

részlet

Lábunk alatt tükröződő fényreklámok
hátterébe hajított cigarettacsikkek
mesélnek a mákról és tegnapokról,
és villamosokon zötykölődő életekről –
semmitmondó mondatokban kívánom –
széked alatt kigyúló fények,
kósza lézerárnyak arcodon.
Nemismerés.

Bennem elvetélt igazmondó juhászok,
csillagszemek, okos parasztleányok –
ősökben őrzöm titkodat, Asszony.
Örök kísértés légy,
néma jel a zajló idő jegén!
Tudva tudj, akard a jót,
tedd, amit tenned rendelt az Ég.
Legyen meg az Akarat.

Remény-lovagrend - részlet

Ha fel lehetne találni

a csók alapú nyalókát,

neked adnám a kopirájtot.

(2008. 09.)

A Sosem-volt Fiúhoz - részlet

Úgy szólnék hozzád,
csendes, lázadó, testes-ízű szókkal,
mint éjszakához szokás beszélni,
és megkötöznélek mák ízű csókkal,
s mint méla förgeteg zaját teríti,
úgy terítném vérem szövetére
szövetségünk,
s elengedés volna mind,
vagy rabság, de égi.

Kimondatlan mondom most a szót,
nemének egyetlen sarja volt,
egyetlen éjszakára.
Ott ült feketén, hazugul nézett rám,
szemében égett fél-hazug máglya,
mert igaz volt akkor, és csak akkor,
de hamis lett mára,
mikor messze-messze él, szeret,
a hazug Hold Királya.

Sálamba fonva üres frázisok,
üveggé váltak komor métafázisok:

....

Lembarfeó, az öltönyös oroszlán

/Részletek előkészületben lévő kötetemből/

Jó lehet oroszlánnak lenni,
mert az oroszlánt nem eszi meg senki.
Ő néha másokból vacsorál,
de tudjátok, ez már csak hagyomány.
Ám élt egy oroszlán egyszer régen,
ki különc volt a maga nemében.
Király volt ő az állatok között,
bár pompás brokátruhába sohasem öltözött,
csak egyszerű öltönyt vett fel egyszer,
mikor eljött a hűs december
- mert biz, ő olyan égtájon lakott,
hol a tél is csak enyhének hatott -
s emígyen öltönyt öltve barátunk,
ki a szavannára egyszercsak ráunt,
lemondott szépen a trónról,
s vegetáriánus lett, eltérve a régi koszttól,
s elutazott a messzi Nagyvárosba,
és láss csodát: felcsapott gitárosnak.
Nehogy azt higgyétek, könnyű volt az út odáig,
...

"A nagyszerű Lembarfeó - mert így hívták -
gitárján hozza el ma este a szavannát! "
....

...gitárja mégis úgy dalolt, akár a szél,
mikor a szavanna füvéhez beszél,
mikor kis oroszlán sörényét simítja,
mikor nyáron a forróságot csitítja,
és ott csendült benne a folyó hangja,
s még az is hallatszott, ahogy lép a hangya.
És mikor kérdezték, mindezt hogy csinálja,
büszkén vigyorogva bökött mellkasára,
s csak annyit mondott: Lembarrrrrfeó!

Iker-teória
(avagy Lábjegyzet Sz.T.Úr álomnaplójába)

Karodba űzött az éj,
és mint borostyánba zárt ősi lét,
aznap éjjel titkokkal
és emlékekkel gurultam eléd.

Semmi mást nem hagytam ott,
csak ezerszer letépett illatom,
vedd, ím, oltsa szomjad,
míg magamét tiedből olthatom.

Nem fojtja torkod koholt
jövő, csak megsimogatlak, ne félj.
De keresztünkön függünk:
te rajtam feszülsz és terajtad én.

Karodba űzött az éj,
és mit borostyánba zárt ősi lét,
aznap éjjel titkokkal
és felejtéssel gurultam eléd.

(2006. márc. 16.)

Kung-fu-vers

Erdők árnyán, sárkány szárnyán
szállva élni, sose félni,
tanulni a Létezőtől:
a virágtól, a mezőtől;
és tanulni önmagamat,
felfedezni benn a Tavat,
visszamenni a Forrásig:
élve élni - csak ez számít.

(2003.júl.)

Úton

Minden lépésünk alá
sziklát teremtett az Isten,
s minden nehéz lépéshez kapaszkodót.
Mikor kezem alá simultak a szirtek,
hogy a meredélyen
magam fölé emeljenek,
mintha bennük is
elfelejtett ezer esztendő
lélegzett volna lüktetve,
s mintha pórusaikon át óriás-szívek
ragyogtak volna tenyerembe,
akár a Hold a Tátrára
azon a sötét, ezüst-szeles estén.
Ködös sziluettekről gurult rám
oly erő és oly hatalom,
mely végtelenné gyűrte szíveme
itt fent a világ felett.
Idefent
szívünk egéig ér a csend,
bennem sohasem volt ilyen,
ilyen töltött, teljes, üres,
arctalan ezerarcú hallgatás.
Tanulhatok.
Idefenn én is ezerszer kisebb
és ezerszer nagyobb vagyok;
teljes a mindig-magány,
és üressé szűrt a szél s a tél,
s már nem létezett semmi sem
és minden létezett;
a Holdnak tükre volt a szikla,
közrefogott a társak türelmes szeme,
ezüst lépcsőkön vezettek a vadon elől menedékbe,
és beléptem a petróleumlámpa-fénybe.

Tollam árnyékot vet -
itt gyengébb a fény...
Beléptem bűvkörén,
és kint vagyok,
valahol máshol,
mint lenni szoktam,
nincs válasz, nincs kérdés,
minden jól van így, béke van.

(2005.11.11. Tátra, Téri-menedékház, 2100m)

Ebéd

Gőzáram simít a szobába
a tányérból - aranysárga
forró leves.
fehérek, sárgák, zöldek,
krumplik, répák.
a kelbimbó bimbajában
a rétegek között
az Isten
s nemsokára én is ott leszek
-egymásban leszünk
én és a rétegek
az ebéd emléke
rajta anyám kézjegye
- még mindig, még mindig etet.

szép sorminta
- akárha Contemporary Art volna:
a kiömlött borsból
(talán szecsuáni egész)
a tányér karéjára pettyezek.

(2005. 03. 21.)

Részletek a Dé-versek ciklusból

X.
Egyetlen csillag világított.
Gondoltam, felveszem a saját
tempómat. A fák utánameredtek.
Karmaik utánam nyúltak.
Lágy zizegéssel szökellt a tavasz
a tavaly lehullott leveleken.
Kicsit megijedtem.
Mert a tavasz bátorította
a fák karmait.
S a nyár is mintha
fogát villantotta volna -
csak épp egy pillanatig,
egy kis időmorzsa volt csupán,
hogy csak szemem sarkából érzékeltem,
de mire felkaptam a fejemet,
már rögtön másutt termett!
Feltolult az idő.
Sivár zuhatagként lőtt
ki a jelenből a jövő felé.
Nem gondolt semmire.
Pattogott egy ideg a csuklóján,
arra figyelt.
Az sem érdekelte, hogy én kire gondolok.
Azért én mégis csak rá gondoltam.
Pedig nem vagyok konok.

XI-XII.
(két Weöres-motívumra)

Tegnap még a garnélarák
fülembe mászott. Ma már
csak úgy magától viszket a fülem. Leegyszerűsödtem.
Vonatok robognak a vonalakon a tenyeremben.
Pacsirtafütty illatú, ha néz a fiú.
Neki adnám a világot, ha csókot borítana ránk az Isten
és egymásbalényegülnénk, mint mézben a méhek sok apró ereje.

***

Ugye eljön a bálba,
mi a könyvtárban áll?
Ó Lállalilálli drága!
Ha van még egy üres szívkamrája,
az ugye nekem dukál?
Minden Rozi úgy néz magára,
mintha moziban járna,
Ó Lállalilálli drága!

(2005.03.18.)

A nagyvilágban

Profile

Cities

Tunde is an explorer that:

occasionally strays off track

likes a bug-free bed and hot showers

likes a little risk

Travel cred: pretty good

I rank in the top...

0.9% most cities visited - Andorra

4% most cities visited - Romania

6% most cities visited - Denmark

Get your own widget

GeckoGo

Dzsúz-nyúz avagy jaffa, amíg csak lehet

Fontos látni-érezni-tanulni-szeretni valók

Most populár

2010. október 10., vasárnap

Megjegyzés

Nincsenek megjegyzések:

Most nyílt és az enyém

Magamról

Rendszeres olvasók

Blogarchívum

Ilyesmit is szoktam, hogy a világ szebb legyen

A nagyvilágban

Mennyi

Szerzői jog