Most populár

2010. október 5., kedd

Káosz

Whatever it is, it will soon pass.
But right now there is nothing that can sooth my soul.

Káosz van, szétesés, a lélek sötét éjszakája. Ezután meg majd megint nagyon jó lesz. Egyszer fent, egyszer lent, ez törvény.
De amikor sötétség van, akkor ki kell bírni, nincs más. Sötétség van, és az is marad egy darabig. Addig, amíg fel nem kel a nap.

Hüppögve mondogatom magamnak, hogy márpedig ma igazán jó napom lesz. Mert az a szándékom, hogy igazán jó napom legyen.

∗∗∗

Esik, ülök egy McDonaldsban. És nézem az emberket: nagyrészt mind fiatalok, szépek és vidámak.
Talán nem boldogok, talán azok. De mindenképp: vidámak.

Az fáj, hogy sok olyan hímnemű egyed van az életemben, aki időről időre azt akarja, hogy eltűnjek egy kicsit az életéből.
Ez fáj.
Nagyon fáj,
és nem tudom, mikor gyógyul ez meg, mikor múlik el. Mikor lesz már olyan, hogy ne kelljen eltűnnöm. Hogy legális legyek.
Talán előbb a saját életemben kéne leglisnak lennem - de hogyan, amikor belül épp sötét éjszaka van, szomorúság, káosz, szétesés.
Nincs helyem.

∗∗∗

Na tessék, végre sikerült leírnom. Végre meghallgattam és meg is hallottam magam.

Ki segíthetne? Senki sem tud. Egyedül vagyok ebben az éjszakában, és csak én segíthetek magamon. De ki kell böjtölni, míg felkel a nap.
Bármi is az, majd elmúlik - de addig, amíg el nem múlik, addig ez van, addig nem nyomhatok el semmit, különben csak rosszabb lesz.

∗∗∗

Lehetek én bámilyen jó nő, ha belül nem hiszek magamban. Lehetek bármilyen, ha valakinek nem vagyok az ízlése. Lehetek én őszinte, ha más becsapja magát.
Miért, miért kell még ez? Nem szenvedtem még eleget. Nem tanultam meg a leckét.
De elmenekülni sem lehet. Önvédelemből bezárni a szívem? Az nem megoldás. Az sehová sem vezet.

Így minden nehezebb. Suliba járni, élni...
Szeretnék adni - az szoktt segíteni, de nincs nagyon kinek. Nincs felvevő közeg. Túl nagy ez a város, és túl kevés embert ismerek benne, és az emberek túl "messze" vannak egymástól, és önmaguktól is...

És már tudom, hogy mindenhol ugyanígy érezném magam.
Egyedül, egyedül, egyedül.
Nem magányosan, - egyedül.



Köszönöm, hogy megoszthattam.

Viszlát.

Szeretlek.


Nincsenek megjegyzések: