Álomnapló

Ma reggelre azt álmodtam, hogy Opennel és másokkal, akikre nem emlékszem, egy űrhajóban vagyunk, és az űrhajó sodródik, vagy nem jó helyre ugrottunk, a többiek lusták és fáradtak, és félnek is. Alszanak.
Én a pilótafülkében alszom, és Open jön, látom a lábait ott fektemben, aztán felülök, mögötte vagyok ekkor, ő az irányítópulton babrál, fehér atléta van rajta, érzem az illatát, vágyom rá, de valamiért nem teszem a kezem a vállára, ahogy hirtelen impulzura tettem volna, nem is szólunk egymáshoz, nem is akarok, gondolataim sincsenek, csak figyelem, és
ő a fasza csávó,
aki jön és dacol a veszéllyel, és babrál a gépekkel, és beindítja az űrhajót,
pedig nem tudjuk, hová megyünk, nem tudjuk, mi lesz, eltévedtünk.

Fura egy álom.

Köszönöm, hogy megoszthattam.

Viszlát.

Szeretlek.