Szobaton rendezvényen voltam meg koncerten meg bulizni, ma meg rokonlátogatáson. A vonat egy és háromnegyed óráig ment, mire Budapestről leért Székesfehérvárra. Én meg másnapos voltam. Két fröccstől és pár korty sörtől.
Azt gondolná az ember - ideig-óráig -, hogy ha él és megy az élettel, akkor könnyebb, mert nem fáj az, ami fáj. De amikor az élet megáll, a fájdalom visszatér.
Azért ez a két nap sűrű volt, és fájdalommentes. Majdnem.
De egy jó buli mindenképpen sokat kimos az emberből - legalábbis belőlem. Jó volt, vicces volt. Halott vak pónik meglovagolásáról beszélgettünk a leghosszasabban... - ez jelzi az este színvonalát. Ha a röhögésbe bele lehetne betegedni, biztos nagybetegek lennénk mindannyian. Ja, igen. A hely. Úgy hívják, hogy Keret. Titkos, alig páran tudnak róla, és kaptam egy pár szép szandált, állítólag valami magyar csaj tervezői darabja. És teljesen észrevehetetlen kívülről, csöngetni kell, úgy lehet bemenni, és teljesen olyan, mint egy lakás. És egy darab szmélyzet van, aki mindenkit névről ismer. Most már engem is. A Roland, a házigazda. Csinált nekem zsírosdeszkát - nem vicc, tényleg deszkán hozta a zsíroskenyeret hagymával meg sóval. Ha bemész, mindenki köszön mindenkinek, annyira kevesen járnak oda. A pult nem más, mint egy konyha. Bemész, könyökölsz a konyhaasztalon, benézel a hűtőbe, és Roland adja. Nagyon közvetlen, igazi kuriózum. Azt mondta, szép a pulcsim, és mutatott még pár ruhát, amit ingyen elhozhattam volna, de nem kellett egyik sem. Viszont a magassarkú szandált vittem. Hoztam.
Sz.T.Úr kritikátlanra itta magát, és ennek következtében keletkezett az a párbeszéd, ami megérte ezt a bejegyzést:
- Képzeld, kaptam egy pár cipőt. Csak úgy. A Rolandtól.
- Ja, persze, mert felállt a f∗sza.
- Á, nemhiszem. Van barátnője.
- Nembaj, akkor is. És ezt te is tudod.
- Ja, igaz. Tudom. Tényleg.
Kis szünet után:
- Te én azon gondolkodom, mér' áll fel valakinek a f∗sza. És tudod miért? Hát csak azért hogy megb∗on vele --- Téged. Csakis ezért.
- Ahamm. Te most az én fejemből beszélsz, vagy a sajátodból?
- Hát nemtom, szerintem mindkettő ez. Ja. Na jóéjszakát.
Sz.T.Úr ért hozzá, hogyan rángassa helyre a jónőségembe vetett hitemet. Tulajdonképpen mindig segít ebben. Hol így, hol úgy. ...azért vannak dolgok, amiket nem olyan könnyű feldolgozni... Időlegesen helyrebillen a világ, aztán mégsem annyira... De jó, hogy van.
Köszönöm, hogy megoszthattam.
Viszlát.
Szeretlek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése