Betegszabi

A mai napról:
kivettem két nap betegszabit. Ez a második.
Megnéztem az Ópiumot.
Félelmetes volt látni az elmebeteg nő karakterét: mintha a sajátomat láttam volna, felerősítve, eltúlozva...

Lehet, hogy a Képzőművésznőnek igaza van, és végre extrovertáltnak kéne lennem az eddigi introvertáltság helyett...

Viszont ma megpillantottam magamban azt, aminek a magját pont egy éve ültettem el, amiben Láng nagyon sokat segített nekem. Lángot akkor olyannak láttam, amilyen én is mindig is lenni szerettem volna - vagyis ezt nem tudtam addig, de amikor megismertem, akkor rájöttem, ez, vagyis hasonló az én utam is. (Hogy a világ igenis másként működik, mint ahogy nekünk tanították, és amit ma is szeretnének, hogy elhiggyünk. Akkor Láng olyan dolgokat mutatott meg nekem, amiknek a létezését addig kétségbevontam. És valójában ma is kétségbevonom, mert csak az ő segítségével láthattam, élhettem azokat a dolgokat, és mert az engem körülvevő emberek kilencvenkilenc százaléka nem hiszi el azokat a dolgokat. A tömeg-víziónak nehéz ellenállni.)
De persze nem lehet csak úgy a dolgok közepébe pottyanni. Mindenkinek magának kell megtalálnia az útját, a maga módján, a maga idejében.
Én akkor talán csak betekintést nyertem, aztán nagyon visszaestem.
Miért? Csak találgatni tudok: mert nem voltam hű önmagamhoz, mert képmutató voltam és ezért nagyon nagy árat fizettem. (A képmutatás azon fajtáját követtem el, hogy tudtam, mi hiba, megbántam, és mégis megcsináltam újra: ez képmutatás. Gyengeség.)
Vagy talán azért, mert akkor még volt rendezetlen ügyem a múltamban...és azzal mindenképp szembe kellett néznem egy napon.
De most már nincs semmi, úgy érzem. Most már nincsenek szörnyek, amik csak úgy előugorhatnak. Fájdalmak, ismeretlen félelmek...
Bár a sorsfeladatom még mindig nem tiszta.

Lehet, hogy csak várni kell.

Az biztos továbbra is, hogy el akarok menni innen, csak nem tudom, hová, és hogyan.
Meg fel akarok nőni.
De a dolgokat nem lehet siettetni.

Hát ennyit mára.

Emlékezz, milyen csodálatos, egyedi és tökéletes lény vagy, kedves Olvasó!

Viszlát.

Szeretlek.