Piáék háza leégett.
Severin, a kiskutya meghalt.
Rajta kívül mindenki megúszta kisebb-nagyobb sokkal...
Pedig ma végre sütött a nap.
A dolgok, tárgyak elvesztéséért nem tudok semmit sem érezni.
Sajnáltam, persze,
de akkor sírtam először, amikor kiderült, hogy Severin meghalt.
Akkor sírtam igazán, amikor Pia azt mondta, próbáljunk meg ne nagyon szomorúak lenni, hiszen ami igazán fontos, az mind megmaradt.
Severin pótolhatatlan.
Jó, hogy csak a jó dolgok miatt sírok. Azért, mert látom, hogy az emberek milyen jók próbálnak lenni. Csak mindig máshogy sikerül.
Meg az ártatlan életek felesleges elveszítése, ami kikészít.
Viszlát.
Szeretlek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése