Másrészt ugye, ha bármit is olvas az ember, inspirálódik - szerencsés esetben.
Van egy régi-régi cimborám, Jácint. (És ez nem az álneve. Ez az igazi neve, és azért nem találok ki neki másikat, mert ez maga mesébe illő név. Talán egyszer írok róla egy mesét...)
Már akkor, sok-sok évvel ezelőtt is különc volt ő is, mint én, abban az átkozott sznobista kisvárosban, ahol mindketten megláttuk a napvilágot. Csak én pár évvel előbb, mint ő. Jól megértettük egymást akkoriban, jókat söröztünk együtt.
Aztán messzire vetett minket egymástól a sors. Ő elment tanulni Bajára, én meg a fővárosban nyomtam. Nagyon ritkán találkoztunk aztán - körülbelül kétévente egyszer. Most már vagy három éve nem láttam. De szerencsére van internet, meg ilyenek, szóval teljesen nem veszik el a kapcsolat. Főleg, hogy midnketten írunk blogot.
Akkoriban, mikor az egymástól-távol-vetettségünk megkezdődött, feltett szándéka volt, hogy ő híres, gazdag képregényíró lesz.
Most valami telefonos ügyélszolgálaton dolgozik a friss, használatlan diplomájával.
Nehéz a dolga a pályakezdőnek, én nem is merek azzá válni.
Én megálltam már vagy két-három éve, nem merem befejezni az egyetemet, mert akkor pályakezdőnek kéne lennem, és mehetnék én is a "telefonálóba", ahol az embr agyi képességei előbb-utóbb kezdenek leépülni. Tudom, emrt az egyik legjobb barátnőm is a magyar-portugál szakos bölcsészdiplomájával csak egy telefonos ügyfélszolgálaton bírt elhelyezkedni, amit fél év után ott kellett, hogy hagyjon, mert kezdett begolyózni.
De úgy látom, Jaca még bírja.
És ami a legmeghatóbb, ami miatt tulajdonképpen elkezdtem írni ezt a bejegyzést, hogy boldog.
Vagy legalábbis a blogja alapján boldognak tűnik.
Egyszerű az élete, de azt szereti. Mindent, ami benne van, azt hiszem. És azt is hiszem, hogy a blog-írás egyfajta menekülés, vagyis inkább kapaszkodó.
De aztán amit ír, az meg melegséges.
Látni belőle a kis emghitt életét, meg az ő egyedi látásmódját, a humorát... Szóval, kicsit irigylem. Nem nagyon, mert már azt is megtanultam, hogy nem érdemes irigykedni, mert mindenkinek a maga keresztje ugyebár...
Szóval csak elnézegetem a tájképet, ami az életéről elém tárul a blogja alapján, és elképesztő, bizonyos lelkek micsoda különös atmoszférájú életet képesek kreálni maguk köré.
Tulajdonképpen az élete a mostani formájában teljesen illik a képregényhez, mint olyanhoz, csak éppen nem írja, hanem éli.
Bár lehet, hogy a blogja mondatja ezt velem.
Kis epizódokat oszt meg, amik elépesztően kép-szerűek. Tele van élettel. Igen, az életéről ír, nem gondolkodik. Mesél. Ellentétben velem.
Persze ő is leírja sokszor a reflexióit a világgal kapcsolatban, azzal kapcsolatban, ami épp aznap történt vele. De vele történnek a dolgok, én meg valahogy mintha bezáródtam volna ide, a semmibe, és ami történik, annak nem a külső fele érdekel, mert jelentéktelen, monoton, hanem az, amit belül megélek. Ott mintha mindig sokkal több minden történne...
Szóval visszatérve Jaca életére, tényleg olyan, mint egy képregény, és nagyon jó hangulatú kis életet teremtett maga köré.
Van valakije, akit szeret és aki szereti, együtt élnek egy albérletben, vidékről költöztek "fel a nagyvárosba", dolgoznak mindketten, néha munkahelyi bulikra mennek, néha egyéb házibulikra vagy koncertre, van egy háziállatuk, Rigli a kis fekete nyúl, aki igazi személyiség. Talán ez most nem tűnik képregényszerűnek, de ahogy ő ír, annak olyan "kép-regény szaga van".
Nem a hagyományos értelemben vett képregény, hanem kép-regény. Olyan regény ami tele van jobbnál jobb képekkel.
Tényleg egyszerű az élet. Talán ennél több tényleg nem is kell.
És ha ott van melletted az, akit szeretsz, és aki szeret, akkor minden jó. Akkor minden kerek.
Akkor van erőd fos munkát is csinálni. Mert az élet másról, sokkal többről is szól a fos munkád mellett. És persze ő még fiatal. Még van ideje megírni a képregényt, és kiadóról kiadóra járni vele. Vagy kitalálni, mi az, amit igazán szeretne csinálni karrier-ügyileg.
Ja és az is hozzá tartozik, hogy ha fos munkád is van, tudod mindennek a pozitív oldalát látni és könnyedén venni a dolgokat. "Nem éppen egy álom-munka az, ami a melóm, de legalább van. Van kihez hazamennem, de jó, alig várom, hogy elmesélje, mi történt ma vele, és írni is fogok ma, miközben ő alszik, vagy főz! Könyveket veszek, de jó! És ott a kis rakoncátlan nyúl is. Holnap meg házibuli." Szóval az az egyszerű öröm amivel szereti a dolgokat, amik az életében vannak.... Lenyűgöz.
És a mai mondat:
Take it easy. Non of us gets out of IT alive.
(Referring to life.)
Vedd könnyedén. Senki sem ússza meg élve.
(Mármint az életet.)
Tegnap éjjel ezt írtam egy papírra festék-filccel, és kitettem az ajtómra - belülről, hogy minden reggel lássam.
Köszönöm, hogy megoszthattam.
És köszönöm Jacának, hogy megosztja.
Viszlát.
Szeretlek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése