2009. december 13., vasárnap

Day 100-103.


Ma volt a nagy nap, a CD-release party, vagyis a CD-kiadás napja.

Egész héten dolgoztunk.
A hallható eredmények itt: myspace.com/unicol
Face the Sun - ezt Opennek dedikálom - ki másnak, persze....  én írtam, én szereztem, róla szól.
És tisztelgés a Gnarles Barkley nevű REMEK, kiváló, zseniális szerzőpáros-előadópárosnak: Who's gonna save my soul, amit persze szintél Open miatti szmomrúságom indított feldolgozásra....


(És a kép Muszasi alkotmánya, és egyébként ezennel, ezzel a képpel körbeértem.... Volt már egyszer régen egy hasonló, amit az Óvóbácsi csinált rólam, még régen az Eat Me! nevezetű ex-zenekaromhoz. Az fekete-fehér volt, és....más. És remélem, ahogy a kép is, az élet is:  
spirálisan felfelé. 
Körbeértem, de szintlépéssel. Magasabbról, és egy árnyalattal többen, valamint színesben látok immár magamra....... és ezért másokra is.....)

Délután-este Lønstrup, Bandi dolgozott, mi meg Muszasival sétáltunk, Lønstruptól északi irányban. Magasan a tenger felett a dűnék oldalában, totál sötét, csak néhány fénycsík az égen, és a tenger hangjai.
Visszafelé jövet azon gondolkodtam, elnézve a sok égősorral díszített arany, vagy különböző színekben pompázó fenyőfát az út  mentén, a kertekben,
hogy vajon, ha először lennék itt, ha ez lenne az első szemeszterem, akkor annyira örülnék-e a látványnak, a közelgő karácsonynak, a hangulatnak, az országúti sötétségen át- meg átcsillanó karácsonyfák fényének és színpompájának,
mint amennyire örültem télen és tavasszal a tengernek, a színeknek, a homokdűnéknek, és Dániának?
És hogy most csak azért nem tudok örülni ennek a sok szép, szívmelengető látványnak és hangulatnak, mert az történt velem Dániában, ami történt?
Mert azt választottam, hogy X.Y.-nal "találkozom", nem pedig Z.-vel? Vagy Z.-vel is ugyanez lett volna, mert egyszerűen szükségem volt erre a tapasztalatra,
hogy vagy megkeményedjek, vagy 
ezen túl ne tudjak 
szerelemmel rajongani senkiért?
Hogy egy jégcsappá váljak?
Amit aztán a férfiak majd zabálnak, mert az kell nekik, az elérhetetlen...

Vagy csak idő kérdése?
De mennyi idő?

Fogok tudni valaha mást szeretni?....

Nincsenek megjegyzések: