Kedves, drága Müller Péter Bácsi,
Olyan vagy nekem, mint a legfinomabb, kedvenc fagylaltom. Abbahagyhatatlan.
Most megpróbálok úgy tenni, mintha igazán hinnék benne, hogy ez a levél valaha, valahogyan eljut Hozzád.
Tudod, a legtöbb könyvedet olvastam, és nagyon sokat tanultam Tőled. Sokszor segítettél nekem, és sokszor csak még több kérdésem lett, mint amennyi azelőtt volt.
Most éppen a Gondviselésedet olvasom – közben nagyon sokszor felmerült bennem, mennyire hasonlóan működünk sokmindenben és persze még több mindenben valószínűleg mennyire különbözően. Az előbb olvastam, hogy a Nyilas jegyében születtél, hát akkor rájöttem, talán ezért lehet a sok hasonlóság: nekem a Nyilas az aszcendensem, ami elvileg majdnem ugyanolyan nagy erővel befolyásolja a személyiséget, mint a nap jegy.
Aztán a százhetvenedik oldalon nem tudtam megállni: sírnom kellett, és akkor elkezdtem leírni ezt a levelet.
Most már talán nem is Neked írom, hanem magamnak, vagy a világnak.
Mindenesetre örülök, hogy legalább egy férfi biztosan van Magyarországon, aki nem csak a Nőiség misztériumát érti, érzi át, hanem ugyanolyan szenvedélyes idealista, mint én. Néha irigylem kicsit azt a határozottságot az eszméid képviselését illetően, amivel megáldottak – nos, bennem a nap jegy, a Mérleg megakadályozza, hogy úgy beszéljek, ahogyan Te beszélsz a százhetvenedik oldalon. És azért sírok, mert pontosan, szóról-szóra, betűről-betűre, érzésről-érzésre az van énbennem is, ami Tebenned, csak én képtelen vagyok kiállni emellett. (Hogy értsd: ha jön egy ember, aki Ló helyett partvisnyelet ad nekem, én a partvisnyelet is Lónak látom, a sebhelyes embert csodálatos gyönyörűséges hercegnek.)
Mostanában ezt az érzést, hogy aki a hitet önáltatásnak tartja, azzal én nem tudok beszélgetni – elégedetlenségnek titulálom. Mert közben elégedetlen vagyok, hogy miért nem érti? Ő miért nem látja, és a világ miért nem látja? Miért olyan, amilyen, és miért kell annyit szenvedni benne? (Bár ezutóbbi kérdésemet ez a mostani könyved egészen megvilágítja...jobban is érzem tőle magam. Bár még ezek után is felmerül bennem, ami mindig fel szokott, hogy „De ez csak a Te hited, amire a Te élettapasztalatod vezetett Téged. De van-e objektív igazság, sőt, mi több: van-e objektív valóság? Mármint van-e a világnak egy olyan természete, hogyan-léte, működése és szerkezete, amit mi nem csak hogy megismerhetünk, hanem objektív is, és tényleg úgy és csak úgy van?)
Látod, én nem tudok kitartani a hitem mellett. Annyira meg akarok felelni még mindig a külvilágnak. Hogy ezért nem foglalok állást és inkább leszek köpönyegforgató – és még csak nem is mások, hanem magam előtt. Amire az életem egyszer már megtanított, megmutattatott nekem sokminden a világ hogyan-létéről, a „másik valóságról”, vagyis a valóság valódi szerkezetéről, és mégsem hiszem, hogy tényleg láttam, amit láttam, vagy ha láttam is, hát ki tudja, attól még lehet másképp is. Ha láttam is, nem kell misztikusnak lennem és másik dimenziókról beszélnem, mert az emberek azt úgysem értik, és mert semmi sem biztos.
De ezt a Te könyvedet nagyon szeretem, mert praktikus. Vagyis praktikás. Van köze a való élethez, nagyon is sok. Életszagú.
Majd biztosan lesznek még gondlataim róla, de most akkor leírom, ami már napok sőt hónapok óta jár a fejemben – amikor még nem is tudtam, hogy új könyved fog megjelenni, és külföldön tartózkodtam, eszembe jutottál, és hogy úgy beszélgetnék Veled, mert beszélgetni jó, mert Teveled extra jó lehet beszélgetni, mert én úgy látom, hasonlóan és elég különbözően is gondolkodunk talán ahhoz, hogy tényleg érdekes és értékes legyen mindkettőnk számára. Szóval olyan jó lenne megisemrkedni Veled. És arra is gondoltam, akkor majd megkérlek, hogy legyél a mentorom, vagy ha ez nem kérés alapján működik, ugyebár, hanem csak megtörténik, vagy sem, legalább arra megkérlek, vess egy pillantást a blogomra, az írásaimra, és mondd el a vleményed, Mester.
Szeretlek.
Türelmetlen Tanítványod
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése