2009. december 31., csütörtök

SzevaszFricikém.

Ma meg végre találkoztam levelezőpajtásommal Szevaszfricikémmel.
Úgy négy órát beszélgettünk, 
és közben rájöttem pár dologra.

Ebben is igaza van a Müller Péter bácsinak, hogy ritka manapság az IGAZI beszélgetés.
Az igazi beszélgetés ugyanis olyan, hogy 
azt is felszínre hozza, kimondatja veled, amiről magad sem tudtad, hogy benned van...

Ilyen jó beszélgetőpartnert találni manapság: ritkaság.

Sz.T.Úrnak meg egész nap csuklania kellett volna, annyit emlegettük.

Tébalikám meg hanyagol engem. Nem ír.
Nem különben a Dottore.
Másokkal meg óne zsenír összefutok itt-ott, úton-útfélen. 
Tegnap este például Lao Tzu testvérem, fogadott bátyám zenekarának fergeteges koncertjén két Essence-es ismerőssel, kedves, jófej nőszemélyekkel, akiket igen kedvelek, akik mindig kedvesek hozzám.

Hát ezek történnek idekint.
De odabent láthatóan több minden folyik.

Remélem, igaza volt Írisznek tegnap este - azt mondta: "Emlékezzetek, az Essence hat hónap múlva érik be igazán, és már csak két hónap van belőle." (És akkor megfordul a világ - ezt már csak én teszem hozzá.) - (És felvesznek az Akadémiára, Aalborgban...)

Köszönöm, hogy itt vagy.

Viszlát.

Szeretlek.

Nincsenek megjegyzések: