Minden egyes nap
arra gondolok,
mit tennék, ha ez lenne életem utolsó napja.
Úgy élnék igazán,
ha minden nap tényleg úgy élnék,
mintha az lenne életem utolsó napja.
De még ha csak egy kicsit, de csak egy hangyabokányit realistábban gondolkodom, és azt mondom,
akkor is többet és igazibban élnék,
ha azt gondolnám, már csak ez az egy hónapom van vissza az életemből.
Mit tennék?
Minden nap leírnám Neked,
mennyire szeretlek.
Minden nap megkérnélek, hogy találkozz velem.
Minden nap leírnám, mennyire csodálatos vagy.
Minden nap megölelnék annyi embert, amennyit csak tudok.
Minden nap elmondanám annyi embernek, amennyinek csak lehetne, hogy mennyire szeretem őket és mennyire csodálatosak.
Megkérnélek, hogy töltsd velem ezt az utolsó egy hónapot,
mondjuk Szicíliában, vagy Firenzében, vagy a Kanári-szigeteken.
És ha nemet mondanál,
akkor minden nap leírnám,
mennyire szeretlek.
***
Annyira szeretlek,
hogy bármikor rohannék hozzád, és bármikor otthagynálak, ha kérnéd.
Bármikor meghalok, ha ez jelenti azt, hogy Te élhetsz. (Ezért nap mint nap meghalok.)
Bármilyen kínt elviselek, ha ez jelenti a Te szabadságodat.
Köszönöm, hogy rajtad keresztül, általad megmutattatik nekem, milyen igazán szeretni, milyen az, amikor az egót letehetjük, valaki vagy valami elé teríthetjük, odaadhatjuk, alázatot tanulhatunk, és
köszönöm, hogy megérthettem annak a mondatnak a valódi jelentését:
„Legyen meg a te akaratod.”
Ne az enyém legyen meg, hanem az az Akarat legyen meg, ami mindent áthat, és ami ezért minden távolságot, mélységet és magasságot belát.
Köszönöm, hogy mindezt ilyen korán megtanulhatom.
Elviselek minden kínt, és ehhez az ad erőt, hogy szeretlek.
(Mazohista vagyok? Nem, csak hiszek a Szerelemben, az égi típusúban... és hiszek még egy csomó dologban, amiben ma nem divat hinni.)
Köszönöm, hogy a sötétségben is láthatok – hogy a sötétségben is láthatlak.
Őszintén sajnálom, ha néha elhomályosul a látásom, ha hagyom, hogy a sötétség megtévesszen – ha hagyom, hogy az Örök Emberi szemem elveszítse a fókuszt; az a szem, amelyik úgy lát, ahogy a Gyermek lát: felfelé.
Köszönöm, hogy megélhetem a Szeretet és a Szerelem földi formáinak csúcsait, amelyek közelebb visznek az Éghez...
Már csak egy kérdés marad: lehet-e Égi módon szeretni a Földön?
És mivel ez az utolsó percem, vagy órám, (vagy napom, vagy hónapom, vagy évem, vagy életem), ezért
úgy döntök,
hogy akár lehet, akár nem, én Égi módon szeretlek Téged,
mindig.
És akkor megtapsztalom, hogy a Szeretet hatalmasabb nálam, és én semmi és senki vagyok ahhoz az erőhöz képest, ugyanakkor én magam vagyok Az. Vagyis Abban már nincs én, hanem csak volt...
És akkor van a Szeretés, és vagy
Te.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése