Mint a tejbe esett légy, aki addig kapálódzott a lábával, amíg vajat köpült, megszáradt, és elrepült.
Szép nap volt ez a mai, és biztos a holnapi is az lesz...
Újra és újra rá kell jönnöm, mennyire-mennyire sokat számítanak a barátok.
Találkoztam ma egy szívemnek igen kedves emberrel, akivel vagy 4-5 éve biztosan nem láttuk egymást, és most felmerültünk egymás jelenében egymás múltjából.
Pedig a múltban az a legjobb, hogy vége. Már nem létezik. És minden új jelenben újra találkozhatunk...s a múlt alig számít valamit, csakis annyiban számít, hogy egyszer közösen voltunk a(z akkori) jelenben, és mert az jó volt, újra lehetünk közösen a jelenben.
Ha visszagondolok arra a két órára, amit együtt töltöttünk, annyira hálás vagyok, mert megtelik a szívem szeretettel.
Egy barát, aki megért, aki nem ítél, akivel biztonságban érzem magam, minden anyagi dolognál nagyobb kincs. Akivel önmagam lehetek, aki előtt semmilyen hülyeségemet nem kell szégyellnem. Aki által önmagamból is meríthetek, mert bízik bennem, talán jobban, mint én magamban.
Arra emlékeztetett, hogy legyek jelen. Hogy itt és most, amint pislogsz egyet, minden megy tovább, hogy amit pislogtál egyet, már nem az van, mint ami az előbb volt, hanem valami tök más, s hogy mire pislantasz, az előbbi jelened már múlttá vált, vége, elröppent, meghalt, de helyette azonnal, minden egyes pislantással új jelened van. Minden mindig megy tovább. Minden folyton változik. Most is. Ahogy írom ezeket a sorokat, ahogy te olvasod őket. Amikor te olvasod őket, akkor számomra már rég vége ennek a pillanatnak. Minden egyes betűvel, amit leírok, már teljesen más az univerzum, mint előtte volt...
Arra emlékeztetett, hogy mennyire erősek vagyunk.
(Mint a tejbe esett légy, aki addig kapálódzott a lábával, amíg vajat köpült, megszáradt, és elrepült.)
Óh, édes komfort-zóna...
Aztán meg találkoztam két másik emberrel, akikkel vagy két éve nem. Az is jó volt.
Most, hogy minden arrafelé mutat, hogy elmegyek innen, valami rejtélyes okból fel-felbukkannak a múltam darabkái.
Kedves emberek, emlékek... emlékeztetnek, hogy ki voltam, milyen voltam, mit őrzök még, és miben változtam.
____________________
A mai nap üzenete: minden jó, úgy, ahogyan van.
Próbálok nyugodt maradni.
Próbálok a barátaimmal töltött jó időkre gondolni, és abból meríteni, mert ott szerettem és szeretve voltam.
Csodálatos érzés, ha az emberben bíznak. Pláne, ha olyan dolgokban bíznak benne, amiket illetően ő maga nem bízik magában...
Ergo a mai nap üzenete az is, hogy oké vagyok.
Miért ilyan nehéz elhinni?
Miért bántom magam?
Azzal bántom magam, hogy egy szörnyeteg lettem, mert a sok érzelmi sebem miatt, amik mérgezettek, megmérgeztem valamit, ami lehetett volna jó, túl sok sarat dobáltam. És megjelenik bennem egy érzelmi lenyomat arról, hogy valaki, aki komált engem, most már undorodik tőlem, és ettől én is undorodni kezdek magamtól, és ez szörnyű, rémes, és a félelem legmélyebb mélyére vet...
De mindig kettőn áll a vásár...
És mégis minden úgy van jól, ahogyan van.
Még egy fontos üzenet a mai napból:
ha felelős is vagyok mindenért, ami az életemben megjelenik (ami egy és ugyanaz, mint ha azt mondanám, hogy amint bent, úgy kint, mert minden, ami a külvilágban megjelenik az nem más, mint a saját tükröződésem), akkor sem vagyok felelős azért, hogy mások mennyi sötétséggel rendelkeznek, vagyis, hogy a tükörkép, amit mutatnak nekem magamról, mennyire torzul az ő személyiségükön...
Ez nagyon nagyon fontos - ha igaz.
Talán lehet benne valami.
Azt mondják, az ember válogassa meg a barátait, azt, hogy milyen emberekkel veszi körül magát, hisz hatással vagyunk egymásra, a rezgésünkkel ellérjük mások rezgését, és teljesen jogos azt mondani valakinek, hogy "nem akarok veled táncolni". Mégis nagyon kevés embernek "mondom" ezt.
Mindezeket összerakva, meglehet, hogy ahol túl nagy a negatív tükröződés, onnan sajnos el kell menni egy olyan "helyre", egy olyan "tükör elé állni", amelyik a pozitív dolgokat tükrözi vissza önmagunkból. - Vagyis, olyanok szemében kell látni a saját tükröződésünket, akik szeretnek.
Szeretnek, vagyis elfogadnak és értékelnek úgy, ahogy vagyunk.
Köszönöm, hogy megoszthattam.
Legmélyebb hálám, hogy itt vagy.
Viszlát.
Szeretlek.
Igazán szeretlek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése