Egy kósza fejezet és kérdései

A Széchényi fürdő belső udvarán a negyven fokos medencében sötétedéskor figyeltük a felszálló gőzbe burkolózó épületeket. Esti kivilágításban, szürkületben igazán pompás látvány a fehérre-sárgára festett díszes homlokzat. S a gőz csak szál és száll fel, mintha folyton egy füstgépet működtetnének a kedvünkért. A reflektorok fénye átszüremlik a gomolyagokon, mintha egy felhőben lennénk. S az emberek árnya minden gomolyagon, minden gőz-rétegen megjelenik a szemünk előtt. Ahogy jönnek-mennek a reflektorok kereszttüzében: szellem-alakok táncolnak felettünk a levegőben.
A karjába fog, és azt mondja: "Nagyon nehéz lesz a bőröndöm."
Pár nap múlva elutazik, és nem tudni, mikor látom újra.
Sejtem, miért hozta fel a bőröndöt, de azért rákérdezek, miért gondolja - mert hallani akarom, amit nem mond ki.
"Mert magammal viszlek."
Nem mondok semmit. De belül nagyon örül a szívem.
/"Bárcsak tényleg magaddal vinnél. Az jó lenne."/
Később hozzáteszi: "Két hét nem elég arra, hogy két ember megismerje egymást."
Vajon csakkifogás? Hisz már két héttel azelőtt leveleztünk, hogy hazajött. Olvasta az írásaimat. Ismeri a sebeimet, a félelmeimet, a hibáimat, az elfojtásaimat - nincsenek titkaim.

S ahogy pár napja Pedronak meséltem róla, Pedro megjegyezte, azért, ahogy most mesélek róla, úgy tűnik, mintha jól ismerném.

És egyáltalán kell-e megismerni egy embert jó előre, ha a szíved egyértelműen megmondja, mi lenne A Jó. Kell-e megismerni, ha úgyis minden Egy? Ha már eleve úgy érzed, valahol legbelül tudod jól, ki ő, és mintha már rég ismernétek egymást.
Ha két hét alatt annyi minden történt, hogy az első találkozás emléke úgy tűnik számodra, mintha már nagyon régen történt volna... Egy hónapja, vagy még több ideje...

Vagy ez az egész is csupán az elengedésről szól?

A válasz bennünk van.
Szerintem mostantól szebb lesz az életem...
Mélyen jártam, de megtanultam a mélyben rejlő leckéket. S a mag, amit rég a sötétben őriztem, szárba szökken.
Rövidebben, mert "I know what is FUN." (Bocsánat ismét, de angolul ezt is jobban szeretem mondani...)

Viszlát.

Szeretlek.