Itt még mindig havazik. Erősen, egész délelőtt.
És még mindig néha előfordul, hogy Őt látom szembe jönni, pedig tudom, hogy nincs itt.
Tudta-e, hogy ennyire szerettem?
Szeretett-e Ő is ennyire?
Mikor lesz már ennek vége?
Miért nem tudom lezárni?
Legalább ha Sz.T.Úr a környéken lenne... de nincs. Az segítene.
Egyébként egészen furcsa, hogy Sz.T.Úr valahogyan mindig segít. Így vagy úgy, durván vagy finoman, tudatosan vagy ösztönszerűen, tudatalatt... - mindig segít valamivel. Azt hiszem, a tudatalattija szeret engem. Vagy csak a világot szereti, aminek én is része vagyok.
Szóval szeretem a tudatalattiját.
I love your unconscious.
Vicces lenne ezt mondani embereknek.
Talán még jelentkezem ma.
Viszlát.
Szeretlek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése