Szombat

A sok alvás általános kísérője az álmodás.

És most eszembe jut, vajon Sz.T.Úr legutóbb, amikor nála voltam, pontosan mit érthetett az alatt, hogy "Sokat álmodtam, az jó volt". Milyen a jó álmodás? Olyan, hogy a tudatalttink egyértelműen üzen? Vajon tényleg a tudatalattink üzenete az álmodás? Tényleg van jelentése? Tényleg vannak jós álmok?

Lényeg a lényeg, hogy ma álmodtam. Egész hosszan, egész unalasan. Pontosan azt álmodtam, ami régebben folyton történt velem Sz.T.Úr miatt. Elhívott bulizni, én jókat röhögcséltem a barátaival, ő pedig eltűnt csajozni. Ismerkedett épp valami csajjal. Én meg bementem hozzá, hogy jó-e a buli és csak a csjról volt képes beszélni, akkor vettem a kabátom és dühöngve haza indultam, de nem mondtam neki semmit, csak arra gondoltam, meg kéne kérdeznem tőle, mi a fenéért van szüksége rám ehhez? Minek hívott el? És gondolkoztam, mit mondana ő erre, és fogalmam sem volt, de azt gyanítottam, valami nagyon frappáns módon kibújna ez alól. Talán, hogy neki nincs szüksége rám, csak elhívott bulizni a barátaival. Dühös voltam. Azt gondolltam, ha így volna, soha többé nem akarnék találkozni vele. Aztán azt is gondoltam, ha igazán őszinte volna, talán azt mondaná: "...mert te valami kedves vagy nekem, jó, ha a környéken vagy. Ennyi. Semmi több. És nem is kevesebb."

Azért furcsa, hogy ezt álmodtam, mert már régóta nem csinál ilyesmiket velem... Lehet, hogy a tudatalattim azt akarja üzenni, hogy bár már nem csinál ilyesmiket velem, de nem változott meg, és ugyanígy csak használ engem? ...És akkor mi van? Néha használjuk egymást erre-arra, ez az élet rendje. Például a legalapp dolog: azért élünk ennyien a Földön, mert szükségünk van egymásra. Arra használjuk egymást, hogy ne legyünk magányosak, hogy egymáson keresztül magunkra, és aztán a végén Istenre Ismerjünk.

Micsoda feneketlen Idealizmus, ugye?

...az emberek nem változnak, azt mondják. De hiszen magam is változtam. Más is változhat. Persze a limitáló karaktereinket például nem tudjuk megváltoztatni vagy kiirtani, de évek munkájával vagy ügyességgel vagy kitartással megtanulhatjunk megzabolázni őket. 

Remélem, nekünk sikerül.

Remélem, létezik ez a "mi".

Akármit takarjon is.

Miért nem tudom belülről, hogy mit takar ez a "mi"? Miért kell várnom, hogy kívülről kiderüljön?

Bár úgy is gondolhatnám, hogy nekem erről igenis van egy belső tudásom, mégpedig az a tudás, ami a legbelső érzéseimen alapul. Amiket mindig érzek. De akkor ő miért nem érzi? 

Veszett fejsze nyele.

Egyedül vagyok, és jó egyedül. 

Ebben a tágas csöndben, ami itt belül van. Tiszta, fényes, nyugodt. Minden rendben van.

Viszlát.

Szeretlek.