Menni, maradni...

Holnapután repülök, és most először semmi kedvem hozzá. Vagyis nem a repüléshez nincs, hanem Dániához. Ugyanahhoz az élethez, ugyanahhoz a kerékvágáshoz, ami eddig volt ott... És mégis, - azon kívül, hogy a barátaim hiányoznak, ha nem vagyok itt - semmi okom maradni.

Itthon. - Mit jelent ez a szó? Mit jelent nekem? Vajon másoknak is ezt jelenti? Az embereket, akiket szeretek, és akik szeretnek, akikkel fontosak vagyunk egymásnak? Magyarország... Az ország, ahol válság van. Ahol az árak emelkednek, de a fizetések nem. Az ország, ahol a minimálbérből nem lehet megélni, és ahol a szegény és a gazdag között nagyon nagy a különbség.

De mégis ez az az ország, ahol megszülettem, ami felnevelt, ami otthont adott, ami mindazt az élményt adta, amitől az lehetek ma, aki vagyok.

És főleg: ez az ország az, ahol azok az emberek élnek, akik számomra fontosak.

Mindig elszomorodok, ha eszembe jut, hogy "nincs kiért" és "nincs miért" maradnom. És persze ennek csak a mondatok egyik síkján van igazságtartalma. Azon a síkon ugyanis, hogy nincs egy fasza csávó, akivel lehetne találkozgatni, aztán később közösen tervezni. (Pedig látom, hogy lehetséges. Látom, hogy van olyan, hogy mindkét fél éli az életét, és egy lakásba mennek haza, és évekig próbálgatják, hogy jó lesz-e nekik majd együtt, ha majd egyszer gyereket akarnak...) Mindenki individualista ebben a mai világban, erre neveltek minket, de rá kellett jöjjek, nagy hazugság ez. Egymás nélkül ugyanis nem megy. Pont az történik egy országgal, ami a miénkkel történik, ha mindenki csak a saját feje után megy, csak a saját érdekét nézi...

Aztán később megkérdeztem magam: mi az, hogy nincs kiért maradni? Mi lenne, ha magadért maradnál?

Mi lenne, ha magamért mennék azon az úton, amin menni akarok, és közben nem lennék folyton kétségbeesve, hogy mi van, ha nem sikerül, és hogy egyedül nem megy.

...hiába, ha az ember nincsen annyira szeretve, amennyire szüksége van rá, akkor csak vegetál...

Márpedig egyedül nem megy.

Egyedül semmi sem megy.

Csak mert jobb együtt.

És az igazság az, hogy még mindig nem tudom, mit akarok az életemtől karrier szintjén.

Családot akarok, az biztos.

A többit meg aköré valahogy... Pedig ez nem így szokott működni az emberek életében... Előbb szokott lenni a karrier, aztán a többi. És, mint tudjuk, a sikeres emberekre ragadnak a párjelöltek.

De ennek is miért kell így lennie? Együtt nem lehet sikeressé válni?

Ha itt maradok, nem biztos, hogy olyan könnyű lesz megélni, mint amennyire könnyű Dániában... Mármint, ott sem kolbászból van a kerítés, de a minimálbér az itthoninak több mint az ötszöröse... Abból ott meg lehet élni...

Talán igaza lett volna az ex-miniszterelnökünknek? - "El lehet menni" ?

Az is biztos, hogy felesleges olyan életet akarni, mint bárki másé, még akkor is, ha az az élet közelít a fejemben lévő ideális élethez, mert mindenkinek a saját történetét kell írnia, a saját életfilmjét rendeznie, élnie...

 

What is that love that I want?

That is Love until death, and further. That is a Friendship with romance and a lot of good sex and maybe a child.

That is in lovers heart who never can split.

That goes on with endless joy and loughing.

 

So maybe first I have to become that love, that mate. That smiling, funny, easy, light hearted, always-in-a-good-mood, confident, calm, peaceful Woman, with an amazing wise sense of humor.

 

Úgy látom, manapság nagy hiány van szeretetből a világon, és így nagy szükség is van rá...

 

Így hát,

 

szeretlek,

és kívánom, hogy szeresd te is magadat,

kedves, különleges, csodálatos Barátom.