2010. január 31., vasárnap

A vasárnapi álom

Hát ez nem igaz! Ez őrület. Körülbelül öt perccel ezelőtt arra ébredtem, hogy a dánok dán hangerővel beszélnem meg röhögnek a folyosón, aminek olyan akusztikája van, hogy pont olyan volt, mintha a fülembe ordítoztak volna. De ez hagyján.
Felkelek, hogy kimászom az ágyból, és rájuk szólok. 
A következő pillanatban az emlékzetembe villannak a legutóbbi álmom képei. Fogom a fejem.
Már megint Openről álmodtam. Ha jól emlékszem, kétszer is, folytatásos formában. 
Az elsőre nem emlészem olyan jól, csak arra, hogy abban a részben bujkált előlem. Egyzserűen elbújt előlem a sötétbe, hogy ne vagyam észre, nem akart kommunikálni velem. Persze én meg ezen kiakadtam. 
Aztán a második álom meg olyan gyönyörű szines volt. Mintha diára fotózták volna. Élénk, meleg tónusokban volt az egész. Egy folyosón találkotzunk, valami iskolában szintén. Fura volt. Én feküdtem egy ágyon, kinéztem az ajtón, ami nyitva volt, és ott volt ő. És azt mondtam: - Psszt-psszt! Mire ő, hogy: - Psszt-psszt. És akkor elindultunk egymás felé, és valahol félúton találkoztunk, és megöleltem, és csak öleltük egymást egy jó ideig. Azt hiszem, sikerült elmondanom neki, hogy szorri, de én egyszerűen nem tudok hozzá máshogyan viszonyulni, csak így - így, ölelve, így, ahogy szeretem. Azt mondta, minden rendben. (Ahogy a való életben is szokta...) Megsimítottam az arcát. 
- Megváltoztál - mondtam, - felszedtél pár kilót.
Valahogy megváltozott az arca. Ő volt még mindig, de.... felnőtt férfi volt...igen.
Aztán sétáltunk a tóparton, ahol vízi-bábmutatványosok szoktak játszani, de most csak a bábuikat hagyták ott. Mások csónakáztak a tavon hosszúkás piros meg sárga meg zöld csónakokkal. Nem szóltunk akkor már semmit. Átkarolva sétáltunk. Aztán, mikor visszaértünk, azt kérdeztem: - Ugye látlak még később? 
- Persze.
- Csak mert még lenne mit mondanom...
Biztosított róla, hogy még találkozunk. Mosolygott.
Itt vége az álomnak.


Mi lehet? Most kész rá a tudatom, hogy felfogja, hogy szemesüljön a tudatalttim jelzésivel? Most vagyok már elég erős ahhoz, hogy elviseljem, hogy minden éjszaka róla álmodom?

Köszönöm, hogy megoszthattam.

Viszlát.

Szeretlek.

Nincsenek megjegyzések: