Nagyon meglepett a hír.
Összeszorul a gyomrom a gondolatra...
Fiatal volt. Szeretett engem, pedig nagyjából semmi oka nem volt rá, ha csak az nem, hogy a verseimen keresztül a lelkembe látott, a szenvedéseimre.
Nem tudok mostanában már jó verset írni.
Mégis megpróbálkoztam.
Bagolykáért. (Szabó Csilla) - Ilyen névvel nem lehet meghalni!
Szerette, ahogy írtam.
Fiatal volt, hosszú szőke hajú, hatvanas hölgy.
Viszlát Bagolyka, úgy sajnálom, hogy olyan régóta nem láttalak, és nem is búcsúzhattam el Tőled...
Ha valami valaha fájt,
nem szóltál.
Most sem szóltál.
Nem tudom elképzelni,
hogy nem vagy,
képtelenség nélküled ez a Föld.
Nem jössz,
a hajaddal, a mosolyoddal,
a ragyogó szemeiddel,
a vidámságoddal.
Mintha még most is lennél,
valahol máshol, igen,
nem látlak többé,
de attól még élsz.
Merre lehetsz,
szívemnek kedves
ismerős ismeretlenem?
Merre lehetsz?
Viszlát.
Szeretlek.
2 megjegyzés:
a temetés után pont ezt beszéltük bsg-vel, abban a fapados kocsmában a Keleti mellett a Közkincsen, bsg privát honlapján, Emeraude blogján és az én blogomon (és persze a virtus.hu-n kívül) sehol nem láttunk egy pár sort se. Pedig Bagolyka ott volt több internetes portálon, sokan ismerték őt. Az emberek trutyik.
Tudom, nem nyitottad meg egy ideje a Közkincset :) én folyamatosan, érthető hát, miért nem tudtad.
Most már itt is szerepel Bagolyka emléke. Jó látni.
Én speciel a közkincsen láttam először a pantheont megdöbbenve, aztánmeg egy írást, róla. A főoldalon volt.... asszem...
Amúgy meg igen, az emberek trutyik, de nem főleg ezért.
Nekem az nem tetszik, hogy a legutóbbi írásom alatt arról van szó, hogy a "volt barátom meg a volt sleppje" és hogy a saját temetéséről kitiltja őket... hát ha ő tényleg "ilyen" lett, én megértem, miért nem áll szóba vele a "volt barátom és a sleppje"....
Hogy még egy tmetésen is azzal kell foglalkozni, hogy kit utálunk??? Hogy képes valaki ilyesmire??? Azt hittem, a halál közelebb hozza az embereket egymáshoz....
na mindegy.
Köszönöm, hogy írtál.
csók
Megjegyzés küldése