2010-01-01 a számítógép szerint, 02:41.
E – GY – E – D – Ü – L.
Ülök egy lakásban Budapesten, ami nem az enyém.
Végül Sz.T.Úr nélkül telt az új év első néhány perce, órája.
Ellenben B.Ügynökkel telt. Meg drága, drága barátnémmel, akit ezentúl különös kötődése miatt a helyhez, Indonéz Istennőnek fogok hívni itt.
Vagyis egy olyan buliban, ahol B.Ügynök dídzséj volt. Meg ott volt a kedves barátnéja, aki tényleg kedves. És táncoltunk. Meg sok vicces dolog történt.
Ezek szerint sem rám, sem Sz.T.Úrra nem lehet számítani. Még mindig párhuzamosak vagyunk, ahogy egyszer régen...
Merthogy annyira mondtam neki, hogy vele leszek, de aztán neki sekedve volt. Én meg ott kötöttem ki, ahol.
Egyedül. Új év 02:49.
Egyedül és mégis minden itt van.
És az új év első percében az első mondat az első zenében, amit meghallottam, ez volt: „Akarom, hogy megtalálj.” B. Ügynök és Jutasi Tomi koprodukciója. (Nem tudom, melyikük volt.)
Éjfélkor Himnusz volt, aztán rögtön jó darabig magyar népzene modernné turbósítva.
EGYedül.
Mert minden egy.
EgyedÜl,
Mert minden a tiéd, és az leül benned, megtalálja minden a helyét.
EGYEDül lenni, mint egy egyed, amelyiknek van nemzetsége, fajtája, faja,
aki, amit megharcol magának, nem csak magának harcolja meg, hanem az összes előtte lévő és az összes utána lévő generációnak.
Az ezelőtti Szilveszterkor valakivel voltam, egyedül. Most egyedül vagyok mindennel, és mindenkivel.
De főleg magammal.
És ezért hálás vagyok.
Végre Jól Vagyok – Magammal.
De még hosszú út az Önismeret, ami majd megengedi, hogy megtaláljon az, akit akarok, hogy megtaláljon. De az idő eljön.
Köszönöm, hogy megoszthatom, köszönöm, hogy itt vagy.
Viszlát.
Nagyon,
nagyon szeretlek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése